A Nemzeti Front belső vitájának a (relatív) lecsengése után az UMP névváltoztatása tűnik annak az ügynek, amely tartós hatással lehet a francia politika jövőjére: Sarkozy kritizálhatót lépett, de lépéskényszerbe, sőt, nehéz helyzetbe hozta mind a baloldali, mind pedig a jobboldali ellenfeleit.
1. Most, hogy Sarkozy visszatért a politika színpadára, nem meglepő, hogy a pártját a saját képére akarja formálni – egészen egyszerűen nem áll annyira jól a közvélemény-kutatásokban és a választási felkészülésben, hogy elkényelmesedhessen. Márpedig az UMP név egyrészt Jacques Chirac-hoz kötődik, másrészt pedig lejáratódott mindenféle korrupciós ügyekkel, esetenként pedig kellemetlenül amatőr politizálással. Egyébként a névváltoztatás nem olyan nagy dolog francia kontextusban – a gaulle-isták és a neo-gaullisták elég gyakran fordultak ehhez az eszközhöz az elmúlt évtizedekben. Egy dolog tűnik konstans és érinthetetlen hagyománynak: a párt nevében sosem szerepel a “párt” szó. Most sem.
2. “A Republikánusok” névválasztást persze sokan kritizálják, főleg azért, mert egy állítólagos (egyébként tényleges) nemzeti értéket pártnévvé tesz. Ennyi erővel persze csak a Nemzeti Front lehetne nemzeti, tehát tegyük ezt el a szokásos politikai viták körébe, viszont jegyezzük meg, hogy a köztársasági értékrend kezdetben (mondjuk De Gaulle-ig) mindenképpen inkább baloldali értékrendnek számított. Vagyis a névválasztás alapvető történelmi kérdéseket piszkál, de egyben az ún. köztársasági modell kritikáját is adja, hiszen Sarkozy első “republikánusként” elmondott beszédében gyakorlatilag nekiment a baloldalnak, mondván, az úgymond “elárulta a köztársaságot”.
3. Ügyes, mondhatjuk, mert ha a magát a fentiek miatt hagyományosan republikánusnak valló baloldal elfogadja az elnevezést, azzal a saját mga által képviseltek jelentőségét is csökkenti, hiszen banalizálja. Vagyis úgy kell a republikánusokat kritizálnia, a republikánusok republikánus voltukat tagadnia, hogy a név kimondásában benne lehet a helyeslés is. Nem véletlen, hogy a baloldali sajtó hetek óta azon gondolkozik, hogy használjon-e idézőjelet, tegye-e hozzá, hogy “úgynevezett”, vagy vegye át a párt nevét módosítás nélkül.
4. Ügyes húzás volt ez a Nemzeti Front felé is, hiszen a radikális jobboldali párt egyre gyakrabban hivatkozik a gaulle-izmusra és a republikánus értékekre – most nekik is újra kell gondolniuk a kommunikációjukat.
Persze nem állítom, hogy Sarkozy emiatt a lépés miatt megállíthatatlan lesz, és azt sem, hogy a névváltoztatás önmagában megoldja a volt UMP gondjait. De azt igen, hogy a volt elnök megkeverte a lapokat, és jól csinálta. Hogy az ügyes tartalom követi-e az ügyes marketinget, az egy más kérdés, és ez a nagy kérdés.