A következő hetekben élőben jelentkezem Párizsból, ahol egy tanumányút keretében a doktori disszertációm szépítgetésén fáradozom. Sok Frankofóniás cikk jön, mert a párizsi hangulat egészen egyszerűen ellenállhatatlan :-). Itt is az első fontos téma: a párizsi metró.
Aki volt már Párizsban, az tudja, hogy a 14 metróvonal plusz az RER-hálózat segítségével a város gyakorlatilag minden pontja kellemesen megközelíthető a föld alatt. Ez azt jelenti, hogy 30-40 perc alatt bárhol ott lehet lenni – még akkor is, ha amúgy át kell szállni közben.
Saját felvétel.
Ahogy az évek során vissza-visszajárok Párizsba, mindig meglep, hogy milyen sebességgel nőnek ki a földből újabb és újabb megállók. Előbb a 14-es vonalon az Olympiades, a 12-es és a 8-as vonalon egy-egy új végállomás, x+1 modern villamosvonal, most meg a 4-es déli részén a Mairie de Montrouge – ja, és ez utóbbit 2019-ig még tovább akarják húzni Bagneux felé, ami két újabb megállót jelenthet (a 12-es vonalat és a 14-eset szintén nagyon hosszan vinnék még tovább a következő évtizedben, megkönnyítve a külvárosi emberek közlekedését). Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mi mit össze vacakolunk a 4-es vonallal, és hogy évtizedek óta nem sikerül kivinni a kék vonalat Ferihegy 1-2 felé, ott csúnyálkodunk egy MÁV-állomással…
Befejezve a magyaros panaszkodást – iszonyatosan klassz hangulata van a párizsi metrónak. Van egy nagyon jellegzetes szaga-illata-mocska is, amit éppen most készülnek kipucolni egy laza kis 350 millió eurós projekt keretében. Mondjuk tegnapi első metrós élményem után ez nem is feltétlenül irreális. Helyes volt az a kis egér, ami a 13-as vonal peronján köszöntött, de azért nem feltétlenül ragaszkodom mindennapos jelenlétéhez:).
(A tanulmányútra a Campus Hungary-ösztöndíj keretében kerül sor.)