2017: természetesen Macron éve

Jönnek az elemzések, mind arról szólnak, hogy kinek és minek az éve volt 2017. Franciaország az év országa, Macron remek évet zár… Az év végére a sajtó ismét lelkesedéssel tálalta a francia elnököt. Pedig pár hónapja nem így volt: akkor még sötét felhőkről, az elnöksége végéről, népszerűtlenségről írtak. Pedig már akkor is túlzás volt.

Az szerintem sem kérdés, hogy Emmanuel Macron a maga szempontjából kiváló évet zár. A francia politikában 2017 nem lehetett más éve, mint az övé. Megnyert egy olyan elnökválasztást, amelyek a realitások talaján – értsd: a Fillon-botrány előtti realitások talaján – nem kellett volna megnyernie, ráadásul egészen sikeres kormányzáson van túl.

Megcsinálta azt a reformot, amelybe sok elődjének beletört a bicskája, ráadásul az év végére még a csökkenő népszerűsége is növekedésnek indult. Úgy tűnik, hogy a francia elnök “nem fecsegő” kommunikációs módszere, autoriterebb hozzáállása, s ígéreteinek módszeres beváltása – azok tartalmától függetlenül – egyelőre sikeres politikának tűnik.

Bár Macron rendszeresen hangsúlyozza, hogy a reformjainak érezhető hatása egy-két éven belül lesz, már most is érkeztek jó hírek. Nyilván ezekben a jó hírekben benne van az előző kormányzat reformjainak a hatása is, de ettől még a babérokat ez a kabinet fogja learatni. 2017 végére a munkanélküliség 9,7%-ra csökkent. Idén mérték (9,5%) a 2012 óta a legalacsonyabb munkanélküliséget is, bár a 9,5% nyilván még mindig elég magas. A statisztikusok 2018 közepére tovább csökkenő, 9,4%-os munkanélküliségi rátát jósolnak. Az üzleti bizalom, a francia gazdaság nemzetközi sajtója is kiváló, drámaian javuló ezekben a hónapokban, ami a Hollande-elnökség után érdemi előrelépés.

Persze az sem árt, hogy Macronnak alig van ütőképes ellenzéke, uralja a francia politikai teret – gyakorlatilag olyan helyzetet tudott teremteni, hogy azt nyugodtan nevezhetjük a centrális erőtér francia kiadásának. A szituáció jövőre elvben változhat, hiszen a republikánusok után a Szocialista Párt, illetve a Nemzeti Front is megtartja a maga kongresszusát, új vezetést, esetleg új politikai irányvonalat is választ.

Eközben nemzetközi diplomáciai és uniós szinten sem volt tétlen a francia elnök: benyomult a nemzetközi terekbe, és az egyik legfontosabb nemzetközi vezetővé vált. Sikerült elérnie többek között a kiküldött munkavállalókról szóló irányelv módosítását is, ami egyik legfontosabb uniós ígérete volt az első időszakra.

Persze Macron nemzetközi sikere részben köszönhető Angela Merkel belpolitikai nehézségeinek, és az amerikai izolacionista tendenciák felerősödésének. Meglátjuk, hogy a német koalíciós tárgyalások hogy alakulnak jövőre, de amikor a német szociáldemokraták azt üzenik, hogy a francia elnök uniós javaslatait tárgyalási alapnak tekintik a beszélgetések során, az Emmanuel Macronnak nem rossz jel…

A francia elnök visszanyert népszerűségét és politikai tőkéjét jövőre a munkanélküli segélyezés reformjára és egy várható nyugdíjreformra kívánja fordítani. Ez minden bizonnyal fog okozni – akár lefelé tartó – fordulatokat is a népszerűségében, de biztos vagyok benne, hogy a népszerűségi adatok napi szinten nem érdeklik Emmanuel Macront, mert lényegtelenek. Jövőre is azok lesznek – 2021 vége felé kezdenek majd igazán számítani.

(Kiemelt kép: pixabay.com)

Comments

comments