254. Nem kéne nagyon ünnepelni: Le Pen nyert, csak nem látszik

A Nemzeti Front nem vezethet régiót – ez egyrészt jó hír a republikánusoknak és a szocialistáknak, akik látható megkönnyebbüléssel nyugtázták a regionális választás második fordulójának eredményeit. Csakhogy ezzel Sarkozy-ék és Hollande-ék is csak rövid távon nyertek, hosszú távon lehet, hogy kézből etetik a szélsőjobbot. Marine Le Pen ugyanis így is, úgy is nagyon elégedett lehet az eredményével. Continue reading “254. Nem kéne nagyon ünnepelni: Le Pen nyert, csak nem látszik”

253. Marine Le Pen előretörése nem baleset

Az elmúlt napokban mindenki azt kérdezi tőlem, miért érhetett el ilyen jó eredményt Marine Le Pen Nemzeti Frontja a regionális választás első fordulójában. A terror miatt? A menekültügy miatt? Hollande kormányzása miatt? Ezek az okok nyilván ott állnak a Front sikerei mögött, de szerintem ennél sokkal összetettebb a dolog, és a bevett politikai elit is jobban tenné, ha nem egyedi magyarázatokat keresne. Continue reading “253. Marine Le Pen előretörése nem baleset”

68. Párizsra vessétek

Hosszú ideig François Fillon számított a jobboldal kedvenc jelöltjének a párizsi főpolgármesteri posztra. Most azonban, hogy Fillon nagy valószínűséggel az ellenzéki UMP főtitkára lesz, nyitottá vált a verseny. A szocialistákat pedig nem lesz könnyű legyőzni az egyébként inkább jobboldali fővárosban – igaz, a revansra készülő UMP minden bizonnyal számíthat a kormány “segítségére”.

Continue reading “68. Párizsra vessétek”

206. Új Szenátus, FN-nel fűszerezve

A múlt hét végi időközi választáson a francia baloldal elvesztette többségét a Szenátusban. Ezzel visszaállt a fél évszázados “rend”, miszerint a Szenátus a jobboldalé. Ez az alkotmány értelmében lelassíthatja a kormányzást, de nem akadályozza a baloldali kormány javaslatainak elfogadását. Ezért nem is ez a legizgalmasabb kérdés, hanem az, hogy a Szenátus történetében először két Nemzeti Frontos szenátor is mandátumot szerzett.

Continue reading “206. Új Szenátus, FN-nel fűszerezve”