150. A nemzetközi helyzet fokozódik

Arnaud Montebourg beszólt, José Manuel Barroso visszaszólt. Aztán két napig mindenki anyázott, ahogy kell. Montebourg mára pár egészen valószínűtlen eseti szövetségessel is bír Alain Juppé volt külügyminiszter, és – tessék mély levegőt venni – Angela Merkel német kancellár személyében. Hiába no, ősszel Németországban is választás lesz…

1. Mint arról mi is beszámoltunk, Arnaud Montebourg ipari miniszter a hét elején arra jutott, hogy Barroso EB-elnök és az EU látja el munícióval az európai szélsőjobbot, lévén nem foglalkozik eleget a mindennapi emberek problémáival. Korábban Barroso elnök személyesen kedveskedett a francia kormánynak azzal, hogy az EU-USA szabadkereskedelmi egyezmény kapcsán kifejtett francia álláspontot reakciósnak minősítette.

2. Most sem maradt el az Európai Bizottság elnökének a válasza. Barroso szerint nem visz messzire, ha az ember úgy akarja a saját gyengeségeit elfedni, hogy bűnbakot csinál az Európai Bizottságból, és amúgy is, tette hozzá, egyes szélsőjobboldaliak és szélsőbaloldaliak bizonyos gazdasági-európai stb. kérdésekben ugyanazt a kottát fújják. (Mondókája végén még a sovinizmus szót is odarakta az amúgy néppárti EB-elnök, csak hogy biztosan üljön az üzenet.)

3. Montebourg mellett nemcsak a saját pártja, a Szocialista Párt (PS) állt ki, hanem például Alain Juppé volt miniszterelnök és külügyminiszter is, aki tudvalevőleg az ellenzéki UMP egyik nagy öregje: szerinte Barroso archaikus, nézetei a szabadkereskedelemről meg múlt századiak. Ez francia viszonylatban persze nem meglepő, hiszen a francia jobboldal sosem volt igazán liberális. Ugyanakkor Juppé megnyilvánulása azt is jelenti, hogy jelenleg a francia jobboldal talán nagyobb hasznot lát Montebourg diszkrét támogatásában, mint bármi másban, amit azt jelzi, hogy vélhetően az UMP-nél is nagyon komolyan veszik a Nemzeti Front előretörését.

4. Kis fincsiként említendő, hogy Claude Bartolone házelnök is beszólt Barrosónak, amikor a múlt emberének titulálta, és kifejtette, hogy Barroso Európája a XX. század Európája, nem pedig a XXI. századé.

5. Pierre Moscovici pénzügyminiszter igyekezett némi konstruktivitásra és tiszteletre inteni minkét oldalt – bár egyre világosabb, hogy a politikai hangulat jelenleg nem ennek a megközelítésnek kedvez. Laurent Fabius külügyminiszter (Juppéhez hasonlóan szintén volt miniszterelnök) ugyancsak próbálta mederbe terelni a vitát, amikor azt mondta, hogy el kell kerülni a személyeskedést, a politikai kérdések legitim megvitatása nem torkollhat pofozkodásba. 

6. Úgy tűnik azonban, egyelőre a “Bizottság mint boxzsák”-fázisban vagyunk, és nem látszik a fordulat: Angela Merkel német kancellár ugyanis szintén most látta jónak, hogy rúgjon egyet a Bizottságon. Merkel úgy vélte, hogy “túl sok olyan dolgot csinálnak Európában, amelyeknek a valóban elemi problémákhoz semmi közük“. Véletlen egybeesés lenne? Ezen a szinten nagyon nem valószínű. Inkább arról lehet szó, hogy szeptemberben Németországban választások lesznek, és Merkel tudta, ha most mond valami ilyet, az biztosan átüti majd az ingerküszöböt, és eléri azokat a német választókat, akiknek néha bizony mindenük tele van az uniós kötelezettségekkel.

7. Ha Merkel tényleg beleáll a kampányban a Bizottság esetenkénti ütögetésébe, akkor a francia kormány számára is lecsökken a kockázat (vagyis sokkal kisebb lesz a francia izolálódás veszélye).

+1. Azt említettem már, hogy csütörtökön-pénteken uniós csúcs lesz, azaz az említett urak és hölgyek hamarosan összegyűlnek egy kellemes kis brüsszeli gazdaságpolitikai bájcsevejre? 🙂

It’s gonna be fun, fun, fun!

Kommentek

Kommentek