Viviane Reding igazságügyi biztos azt találta mondani a napokban, hogy Franciaországban választás-szagot érez, ez lehet a forrása az immáron mindenhonnan áradó cigányozásnak. Alighanem a fején találta a szöget, elvégre amíg folyik az anyázás, addig nem kell feltenni néhány alapvető kérdést.
Aki követi a francia eseményeket, az jól emlékezhet arra, hogy Nizzában nemrég mekkora felfordulást okozott előbb Jean-Marie Le Pen rasszista kiselőadása, majd Christian Estrosi hasonlóan épületes magánszáma.
Nos, a helyzet az, hogy Nizza fertőző góccá vált, és azóta is illatosítja a francia közéletet rendesen. Mára az összes nagy politikai erő beszállt a buliba, és bizony nem is kispályás szinten.
Cigányozás minden szinten
A dolgok akkor lendültek be igazán, amikor az UMP párizsi főpolgármester-jelöltje, Nathalie Kosciusko-Morizet (NKM) megeresztett egy csípős megjegyzést, miszerint a párizsiakat zaklatják a romák. (Nota bene, ez a “nem Moszkvában, hanem Vlagyivosztokban, nem Ladákat, hanem Moszkvicsokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak” című történet tipikus esete. Nem találkoztam még olyan párizsival, aki roma-zaklatásra panaszkodna, és – na nem mintha reprezentatív minta lennék, de – két hét alatt egy darab romával nem találkoztam Párizsban, pedig a leghúzósabb turista-vonalon járok, ahol előfordul – mármint állítólag – hogy gyerekbandák garázdálkodnak…)
Mindenesetre NKM fenti kis felütésével elérte, hogy a romák dolgától legyen hangos az ország, és a romaellenes populizmus soha nem látott szintre érjen el: néhány nappal később a szocialista (!) belügyminiszter, Manuel Valls értekezett arról, hogy a romák nem akarnak beilleszkedni Franciaországban, és álláspontját akkor is tartotta, amikor az Európai Bizottság, egyes minisztertársai, illetve a kormányzó szocialisták főtitkára is kritizálta. Valls ezt megengedhette magának, mivel elég komoly támogatója akadt François Hollande köztársasági elnök személyében, aki a hírek szerint maga is egyre keményedő állásponton van az ügyben, és lassan elfordul saját 2012-es kampány-véleményétől.
Schengen a középpontban, de miért is?
A mostani vita mögött egy nagyon komoly félelem húzódik meg, hogy tudniillik a schengeni határok lebontásával romák százezrei indulnak majd meg Nyugat-Európa felé. Nem véletlen, hogy a probléma rövid távú megoldását a kormány abban látta, hogy a héten elutasította Románia és Bulgária schengeni csatlakozását. Persze ebben az ügyben Victor Ponta román kormányfőnek is van némi igazsága, hogy tudniillik Schengen nélkül is érkeznek és vannak romák Franciaországban, a csatlakozás elhalasztása tehát ezt a konkrét problémát speciel nem fogja megoldani.
Ugyanakkor a francia kormánynak nem volt más lehetősége, mint a vétó mellett dönteni. Ugyan reprezentataív közvélemény-kutatási adatot nem találtam (ha valaki talál ilyet, kérem, hogy küldje el), viszont meggyőződésem, hogy hat-hét hónappal az önkormányzati, és nyolc-kilenc hónappal az európai választás előtt a kormány mindent akarhat, csak a munkaerőpiac és a határok minden bizonnyal népszerűtlen megnyitását nem. Schengen ügye ugyanis akarva-akaratanul összekapcsolódik a periféria szegény roma lakosságának a problémáival, és ezeknek az embereknek a migrációs hajlandóságával (s noha Románia azt kérte, hogy ezt a két kérdést a franciák ne kössék össze, egyértelmű, hogy a francia polgárok és politikusok jelentős része éppen ezt teszi). Márpedig Románián, Bulgárián, és pár tízezer, választójoggal nem rendelkező román ütni még mindig könnyebb és veszélytelenebb dolog a francia kormány számára, mint ezzel is kihúzni a gyufát az amúgy is elégedetlen francia választóknál. Ne csodálkozzunk hát, hogy Hollande elnök csendben tűri Manuel Valls belügyminiszter szavait, és inkább dühös azokra, akik azt kérik rajta számon, hogy miért nem utasítja rendre a belügyért…
Majd ha bezártak a szavazókörök…
Miközben a belpolitikai logika tisztán kivehető, Franciaországnak is érdemes lenne mindazonáltal kicsit visszavenni a lendületből és a hangból. Egyrészt nem Franciaország az egyetlen, akinek baja van Románia és Bulgária schengeni csatlakozásával (magyarul lehet elegánsabban is), másrészt az anyázástól a már Franciaországban lévő romák problémája nem fog varázsütés-szerűen megoldódni. Nem tudunk mást mondani, mint amit korábban már egyszer mondtunk: itt az idő, hogy a franciák is belássák, az európai romák helyzete csak úgy orvosolható, ha abból mindenki kiveszi a részét, a centrum és a periféria egyaránt. Persze, persze, tudjuk, választás jön, álmodik a nyomor. De legalább utána, egy értelmes gondolatnyi ideig, kevesebb rasszizmust és populizmust, több gondolkodást és együttműködést, Mesdames et Messieurs!
Update 1. (2013.09.28.): Párizsi kedves kémeink olvasóink jelentették, hogy találkoztak már olyannal, aki roma migránsokra panaszkodott. Továbbá elkerülte a figyelmemet, hogy esetenként román rendőrök segítik a francia kollégákat Párizs belvárosában.
Update 2. (2013.09.28.): megszületett a hiányolt reprezentatív kutatás. A megkérdezettek 93%-a szerint a romák nem jól integrálódnak a francia társadalomba, és 77% szerint a belügyminiszternek igaza van, hogy ezt ki is mondja.
(A tanulmányútra a Campus Hungary-ösztöndíj keretében kerül sor.)