Bár az önkormányzati választás második fordulója még előttünk áll, a második forduló előtti hét már csak a veszteség minimalizálásáról szólt. Kérdéses maradt Párizs sorsa, persze, de azért már inkább a várható kormányátalakítás és a miniszterelnök sorsa a spekulációk fő tárgya.
Az elmúlt napokban a közbeszéd megmerevedett abban az értelmezésben, hogy az ellenzék nyerte az önkormányzati választásokat, ráadásul úgy, hogy a Nemzeti Front “kiugróan jól szerepelt”. Bár ez az értelmezés kissé hiszteroid (erről a hét elején hosszabban írtam), nem valószínű, hogy az idő múlásával higgadna vagy változna: vasárnap estétől már senki sem azzal fog foglalkozni, hogy újraértelmezze a választás eredményét. Az ellenzék azért nem, mert nem érdeke, a kormányoldal meg azért nem, mert számára az a kedvező, ha minél előbb lekerül a napirendről a kudarca.
Ennek jegyében a közbeszéd már a héten a kormányzó párt vereségének országos következményei felé fordult: mit mond majd az elnök a választás után, kit küld el a kormányból és (végre/ezúttal) lecseréli-e a miniszterelnököt? A hírek szerint a baloldal ugyan végrehajtotta a szükséges politikai manővereket a második fordulós veszteség-minimalizálás céljából, a politikai boszorkánykonyhákban azonban már szintén más témák fortyognak.
Ami eddig szivárgott, az az, hogy Jean-Marc Ayrault miniszterelnök akár marad, akár távozik, hétfőn mindenképpen benyújtja a lemondását – hogy az elnök kinevezi újra, vagy mást ültet a helyébe, nem eldöntött (ha tényleg ez a forgatókönyv, akkor Hollande nehéz helyzetben van, ugyanis Ayrault igen közeli bizalmasa, akivel politikailag egy platformon áll. Ha elküldené, azzal valószínűleg éppen annyi problémát csinálna magának, mint amennyit megoldana).
A kérdés csak az, hogy a politikai-stratégiai problémákra adekvát válasz-e a verebek röptetése. Képes lesz-e François Hollande elhitetni, hogy egy új miniszterelnök vagy egy új kabinet új politikát is jelent, vagy ha nem is újat, legalább olyat, amely néven meri nevezni az irányvonalat, amelyet követ? Merthogy lehet sakkozni a miniszterekkel, de a manőver hatékonysága elsősorban az elnöktől függ, és nem a verebektől.
Ma személyesen François Hollande a legnagyobb bizonytalansági faktor a francia baloldalon.