192. Francia földrengés

A közvélemény-kutatások jelezték ugyan a Nemzeti Front erősségét, de a tények azért mégis rendesen pofon csapták a francia politikai elitet. Költői kérdés, mégis tegyük fel: miért? Azután: mi lesz a reakció a földrengésre?

Először is: a szélsőjobbos párt előnye nem 1-2% (ami akár még be is hozható, ha jól mozgósít az ellenfél, esetünkben az UMP), hanem kőkemény 5-6%. Ez nem volt beárazva, az utolsó percig úgy tűnt, az UMP-nek lehet esélye arra, hogy megnyerje ezt a választást. Másrészt (és szerintem ez a súlyosabb) azért ütött nagyot az EP-választás eredménye, mert az FN támogatottsága ezúttal területileg relatíve egyenletesnek mondható.

Ami a legfontosabb, az az, hogy a szélsőjobboldali párt a francia régiók nagy többségében nyert, az összesített számok tekintetében pedig egyenesen nagy verést adott mind a mérsékelt jobboldalnak, mind pedig a kormányzó szocialistáknak. Nem nagyon lehet az értékelést úgy cizellálni, mint itthon. Franciaországban nincsen elégedett DK, nincsen elégedett Együtt, nincsen elégedett LMP. Franciaországban csak az FN lehet maradéktalanul boldog.

A mérsékelt jobboldalnak (az UMP-nek), és a szocialista pártnak egészen egyszerűen azt kell most kitalálni, hogy miként kerülhetik el a szélsőjobb tartós helyi beágyazódását, mert az egészen biztosan felborítaná az 1958 óta megfigyelhető politikai stabilitást (erről a témáról bővebben már korábban írtam).

A sokk után, hétfőn reggel válságtanácskozás lesz a köztársasági elnöknél – az április elején átalakított – új kormány néhány miniszterének, illetve a miniszterelnöknek a részvételével. A Nemzeti Front értelemszerűen már lendületből követelte a Nemzetgyűlés feloszlatását, úgyhogy a résztvevők nyilván erről is beszélgetnek majd. Nem mintha racionális lenne egy ilyen lépés ebben a helyzetben, hiszen az FN előretörése azt jelenti, hogy egy nemzetgyűlési választás esetén jelenleg akár táborokon átívelő összefogás is szükséges lenne a szélsőjobboldali mandátumszerzés megakadályozásához.

Nem áll erre készen a kormányoldal, de az UMP sem (arról nem is beszélve, hogy nem is érdekük ennyire megemelni az új ellenfelet, de ezt most hagyjuk). Ugyanis a mérsékelt jobboldalon is élezik a késeket. A párt elnöke ugyan azt mondja, hogy össze kellene adni a párt eredményét a liberális centristák számaival (UDI-MoDem), mert az úgy lenne igazán igazságos, de a helyzet az, hogy ez így mindenképpen nagyon soványka. Szóval senki semmit semmivel nem ad össze. A pártelnök fura pártpénz-eltüntetős és túlszámlázásos ügye (a Bygmalion-ügy) a jövő héten biztos előjön, úgyhogy nemcsak a baloldal válságtanácskozhat holnaptól, hanem az UMP is. Úgy hírlik, Jean-François Copé pártelnök egy-két bizalmasa kirúgásával kezelné a bizalmi válságot. A kérdés, hogy ez elég lesz-e, vagy lassan világossá válik, hogy Copé kiesik a 2017-es elnökjelölti mezőnyből. Most minden erre mutat.

A jövő hét tehát könnyen egy köldöknézős jobboldalról, és egy megszédült baloldalról szólhat. Marine Le Pen pedig köszöni, folytatja.

Kommentek

Kommentek