214. A Front National mítosza és realitása – interjú a Mos Maiorumon

Még a párizsi merénylet előtt, a Front National látványos erősödése kapcsán Fekete Balázs beszélgetett Sóos Eszter Petronellával, a francia politika hazai szakértőjével.

MM: Az eszmetörténeti gyökerek szempontjából hova és hogyan helyeznéd el a Front Nationalt? Maurras örökségének folytatói, radikális Gaulle-isták, vagy valami teljesen más?

SEP: Ez egy olyan kérdés, amelyet nemcsak a politikatudomány és a történettudomány, hanem a politika is élénken vitat. Valóban létezik egy olyan értelmezés, amely a Nemzeti Frontot a gaulle-izmus és a bonapartizmus hagyományába helyezi. Egyébként a Nemzeti Front mostanában talán tesz is erőfeszítéseket, hogy magáévá tegye a gaulle-ista-bonapartista hagyományt. Marine Le Pen például nyíltan De Gaulle-hoz hasonlította magát. A politikai taktika szempontjából jól érthető ez: ha sikerül a neogaulle-ista utódpártot, az UMP-t a liberális jobboldallal azonosítani, az FN-t pedig a francia nagyság örökösének beállítani, akkor az kiszélesítheti az FN bázisát.

Történeti értelemben azonban én mégis inkább a legitimista, forradalomellenes radikális jobboldal hagyományaiba helyezném az FN-t. Miért? Mert Vichy hívei, a francia Algéria hívei, az Action Française maradványai, újpogányok, integrista katolikus csoportok, neonácik is megtalálhatók voltak benne az idők során. Ezen mozgalmak egy jelentős része nem éppen a gaulle-izmus híve, sokkal inkább ellensége. Így már érthető, hogy miért nem egységes például De Gaulle megítélése az FN-en belül.

Ráadásul ez a párt mozgó célpont: Jean-Marie Le Pen idegenellenes, antiszemita, rasszista Nemzeti Frontja nem ugyanazt a képet mutatja, mint Marine Le Pen mérsékeltebb, populista Nemzeti Frontja. A generációváltás jelentőségét szerintem még nem tudjuk igazán felmérni. A francia Algéria hívei, Vichy hívei ma már nagyon idősek, ez biztosan érdemi változást jelent a bázisban. Közben viszont egyre aktívabbak a radikális katolikusok és néhány hozzájuk kapcsolódó mozgalom, akik a házassági egyenlőség törvénybe iktatásakor például nagy tömegeket mozgatva vonultak az utcára. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy ezek a mozgalmak a politikusi bázisukat tekintve még mindig a Nemzeti Fronthoz állnak a legközelebb. A francia pártrendszer átalakulóban van, és a Nemzeti Front is komolyan változik. Azt hiszem, a változások hatékonyságát és súlyát csak később látjuk majd igazán tisztán.

Az interjú folytatása a Mos Maiorum-blogon olvasható.

Comments

comments