Marine Le Pen és Jean-Marie Le Pen vitája kétségkívül szórakoztató, időnként elképesztő – és nagyon-nagyon fontos. A családi vonás bulvárjelleget kölcsönöz a dolognak, de nem családi vitával állunk szemben. Apa és lánya vitája politikai, stratégiai ellentétekről, tartalmi kérdésekről szól. Most dől el, hogy amit Marine Le Pen az elmúlt tíz évben képviselt, és amivel sikerre vitte a Nemzeti Frontot az elmúlt években, az túlél-e, folytatódhat-e.
1. Jean-Marie Le Pen már tíz évvel ezelőtt sem értett egyet Marine Le Pen ördögűzési stratégiájával. Úgy vélte, hogy egy mérsékelt, kedves FN nem érdekel senkit. Vagyis idősebb Le Pen azért is híve a “provokációnak”, mert szerinte így lehet bekerülni a médiába.
2. Marine Le Pen viszont felismerte, hogy egy radikális jobboldali párt, ha nem mérséklődik és nem kezd el komoly pártként viselkedni, beragad egy növekedési szinten és nem juthat hatalomra (márpedig alaptételünk, hogy minden pártnak ez a végső célja). Az ördögűzési stratégia ebben az értelemben valóban arról szól, amit idősebb Le Pen gondol róla: betagozódni “a rendszerbe”, és belülről meghódítani azt. Ha egy pártot elkezdenek komolyan venni, akkor megnő iránta mellesleg a médiaérdeklődés is, mert automatikus lesz, hogy a “nagyok” a “fontosak” között meg kell kérdezni, vagy közölni kell, az adott párt mit gondol.
3. Ha az FN nem változtatott volna lassan stratégiát a 2000-es évek elején, akkor a mai politikai űrt – amit ma az FN tölt be – valaki más betöltötte volna helyette.
4. A Nemzeti Front szavazói (akiknek nagy része, ne felejtsük el, nem bakancsos neonáci, hanem kiábrándult, lecsúszástól félő keményen dolgozó kisember) egy helyszíni tudósítás szerint Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban, ahol Jean-Marie Le Pen év végén indulni szeretne (de nem fog, ha Marine Le Penen múlik) inkább támogatják Marion Maréchal-Le Pent, mint nagyapját. Egyébként is úgy tűnik, hogy az FN kevesebbet veszíthet a jobbszélen, mint amit nyerhet a saját baloldalán ezzel a szakítással. De erről majd megtudunk egy kicsit többet is, ha kijön az első közvélemény-kutatás a témában.
5. Apja és lánya között a szakítás legfontosabb jellemzője az, hogy látványos, hangos, mindenki számára világos. Mondhatni drámai. Ebből Marine Le Pen és az FN kifejezetten profitálhat, hiszen így már nem lehet majd azzal vádolni, hogy kettős kommunikációt folytat, eltűri az extremitásokat stb. A dramaturgia, a sugallat és a színpadkép az, hogy Marine Le Pen az FN alapítójával és saját apjával harcol azért a stratégiáért, amelyben hisz – ha meg így van, akkor csak komolyan gondolja, nem?!
6. De mi van akkor, ha tényleg egy jól megkomponált politikai darabbal állunk szemben, amelynek a végén igazából senki nem veszít majd? Tegyük fel, hogy Jean-Marie Le Pen háttérbe szorul, és Marine – akinek a párt vezetésére értelemszerűen nagy a befolyása – megnyeri a csatát. Ebben az esetben a hardcore szélsőjobboldaliak szemében Jean-Marie ismét hőssé emelkedik, aki a végsőkig kitart az eszméi és azok radikalizmusa mellett, nem alkuszik meg “a rendszerrel”. És ott van Marine. aki a saját apját is félreállítja, ha ez kell a politikai közössége további sikereihez, vagyis – így az üzenet – előrelátó, bátor politikus, aki nehéz döntéseket is képes meghozni.
Marine Le Pen – Róla szól az egész.
7. Márpedig ez a legvalószínűbb forgatókönyv. Jean-Marie Le Pen hatalomtechnikailag veszít, támogatói szemében morálisan nyer, Marine Le Pen pedig szimbolikusan demonstrálja, hogy pártja mérséklődött, nácitlanítódott és megérett – kétszer aláhúzom, hogy szimbolikusan, mert legyünk őszinték, Jean-Marie Le Pen semmi újat nem mondott a vitát kiváltó interjúban, csak megismételgette néhány korábbi klasszikusát. A felháborodás tehát magának a tartalomnak – lévén nem új – NEM szólhat, csak az időzítésnek.
8. Aki sokat veszíthet, az a baloldal, amely az elmúlt években is sokszor élt abból, hogy nácizott és rasszistázott, valamint a szélsőjobbal mobilizálta a saját szavazóbázisát. A szimbolikus térben ezt ezután nehéz lesz újra és újra előadni, mert arra most már jöhet az “Én? Aki a saját apámat kiszorítottam ebből a pártból? Ez a párt? Amelyik a saját alapítóját ledarálta? Tessék már az ország dolgaival foglalkozni!”
9. Ez a vita arról szól, hogy Marine Le Pen lehet-e valaha elnök. Aki nem számol le és el a múltjával, abból nem lesz és nem is lehet – ezt az FN elnökasszonya jól látja. Amit csinál, az taktikailag és stratégiailag is racionális, és a látszattal ellentétben az édesapját sem pusztítja el politikailag. Az igazi (csak részben politikai természetű) kérdés az, hogy magánemberként, egymás között hogy dolgozzák fel ezt a vitát.