35. Mit üzen a kormány?

Az új francia kormány nem egyszerűen a kormányzásra összeállt politikai testület, hanem kampányüzenet a jövő hónapban esedékes nemzetgyűlési választásokra.

1) Maga a miniszterelnök, Jean-Marc Ayrault tette nyilvánvalóvá, hogy átmeneti kormányról van szó, mivel kijelentette: az a miniszter, aki elindul a nemzetgyűlési választáson és veszít, nem maradhat a kormányban (2007-ben Nicolas Sarkozy ugyanezt a technikát alkalmazta, az évekkel később mégis miniszterré előlépő Alain Juppé így került ki 2007-en a második Fillon-kormányból). Június 18-án tehát – 2007-hez hasonlóan – akár új miniszterek is érkezhetnek a kormányba.

2) A kormány összeállítása politikai üzenet a szocialista pártnak és szövetségeseinek, hiszen abban – patikamérlegen mérve – szerepel az összes platform képviselője, a párt baloldalától Martine Aubry szövetségesein át a Royal-hívekig bezárólag. Az Hollande-szótár szerinti jelentése: egység és közös munka az egyéni szoborépítgetések helyett, kiérlelt kompromisszumok, kevésbé felülről irányított vezetés, mint a Sarkozy-érában. Hollande persze a PS főtitkáraként is híres volt arról, hogy a legkisebb közös többszörösként viselkedett és képes volt kompromisszumot kötni az egymástól leginkább távol álló platformok között is. Mintha a mostani kormányalakítás is erre tenne kísérletet, noha világos volt régebben is, most is, hogy ennek a hozzáállásnak megvannak a maga hátrányai. Hollande már nem a PS élén, hanem Franciaország élén áll: elnökként most már tudnia kell irányt is mutatni, nem elég egyensúlyt képeznie.

3) Az új francia kormány 34 tagot számlál, ebből 17 fő nő. Ez az elnök és a miniszterelnök szándéka szerint önmagában fontos politikai “tett”. Egyébként a nőjogokért felelős új minisztérium élén álló miniszter (Najat Vallaud-Belkacem) lesz a kormány szóvivője, arca is. Ugyanakkor majd érdemes lesz figyelni, hogy az évek során bekövetkező kormányátalakítások során kikopnak-e a kabinetből a “szimbolikus” miniszterek, ahogy történt ez Sarkozy időszakában, aki mellesleg 2007-ben szintén paritásos kabinettel kezdte meg a munkát. Ha ugyanis kikopnak ezek a kormánytagok, az 2017-re teljesen le is nullázhatja ezt az üzenetet.

4) Arnaud Montebourg vezetésével létrejön egy “újraépítési” minisztérium – jele annak, hogy a válságkezelés egy újfajta fázisba lép, szemben a Sarkozy- és Merkel-féle megszorító válságkezeléssel szemben. Ahogy a fiskális paktum mellé is egy növekedési vonal létrehozását kezdeményezte az új francia elnök, az új minisztériummal azt üzeni a választóinak, hogy a fiskális egyensúly belső megteremtése mellé is odahelyezi a növekedést és a befektetést. Mellesleg Montebourg gyakran üt meg kritikai hangot a gazdasággal és a globalizációval szemben, így vélhetően a PS baloldala nem elégedetlen a kinevezésével.

5) Laurent Fabius a külügyek élén és Bernard Cazeneuve az európai ügyekért felelős miniszterként visszafogott európaiságot vetít előre a jövőre nézve: mindketten a “nem” mellett kampányoltak az Európai Unió alkotmányáról szóló 2005-ös, elhíresült népszavazáson. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent majd és hogyan csapódik le, még nem tudjuk, de figyelni mindenképpen hasznos lesz a munkásságukat.

6) A miniszterelnök javaslatára a minisztereknek meg kell felelniük egy etikai kódexnek – szimbolikus üzenet ez is, bár tudjuk, hogy az efféle szimbólumok gyakran feloldódnak és eltűnnek a kormányzás gyakorlatában. Mindenesetre a kormány első lépése a miniszterek 30%-os fizetéscsökkentése lesz, amivel alig titkolva ellenpontozni kívánják Sarkozy egyik első lépését, tudniillik saját fizetésének felemelését.

Ha Hollande “normális” kormányzást akart, akkor most még biztosan nem kezdett hozzá. Kampány van és ez még egy kampánykormány. Ma csak egy dolog biztos: június 18. után már nem június 17. lesz a fő szempont.

Comments

comments