Ellentétben François Hollande kampányígéretével, nem valósul meg a költségvetési egyensúly 2017-ig. A múlt pénteken beterjesztett 2013-as büdzsétervezet ugyanis azzal számol, hogy a hiány 0,3 %-os lesz a választási kampány évében. Jövőre azonban tűzzel-vassal ragaszkodik a kormány a 3%-os hiánycélhoz: a beterjesztett javaslat hatalmas megszorításokat tartalmaz, ám az adóemelések és kiadáscsökkentések nem elsősorban a baloldali klientúrára nézve kellemetlenek.
A pénteken beterjesztett költségvetési törvényjavaslat szinte soha nem látott mértékű, 36,9 milliárd eurós megszorítást tartalmaz a 3%-os hiánycél tartása érdekében (egészen pontosan 10+2,5 milliárd euró kiadácsökkentést és 24 milliárd euró újabb adóemelést a már megszavazott 4,4 milliárdos emelés mellett).
A jobboldal egyes képviselői (például Valérie Pécresse) amellett érvelnek, hogy éppen fordítva kellene strukturálni a megtakarításokat, azaz kevesebbet adót emelni, és több kiadást lefaragni, mert a kormány által favorizált struktúra megfojtja a magánszektor munkahelyteremtési és beruházási képességét. Egyes közgazdászok szintén attól félnek, hogy recessziós ördögi körbe kerülhet a gazdaság – a kormány viszont azt reméli, hogy a költségvetési szigor csökkenti majd a költségvetés kamatterheit és növeli a gazdaságpolitika mozgásterét.
 |
| Fotó: LeMonde.fr |
Adóemelések célzottan?
A bejelentett főbb intézkedések alapján a kormány igyekezett a tehetősebbekre terhelni a megszorítások árát, a költségvetést nem véletlenül nevezték benyújtásakor “harcos” és “baloldali” büdzsének. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogják az alacsonyabb jövedelműek is érezni a nadrágszíj-húzás hatását, csak azt, hogy bizony lesznek olyanok, akik sokkal jobban érzik majd: a pénzügy szerint 4,1 millió háztartás fizet majd több adót (Hollande szerint minden tizedik francia), 8,5 viszont kevesebbet, vagy ha nem is kevesebbet, nem többet, mint eddig (lásd lentebb).
A 2013-as költségvetés szerint a tökejövedelmeket a munkajövedelemmel azonos arányban adóztatják majd, emelik a vagyonadót, két évre bevezetnek egy 75%-os adókulcsot az egymillió euró feletti munkajövedelmekre (csak a munkajövedelmekre!), az adókulcsokat nem indexálják 2013-ban, de az alacsonyjövedelműek veszteségeit kompenzálják (Franciaországban nem vonják le az adóelőleget a munkáltatók, az adót a következő évben kell a polgároknak megfizetniük). A 150 000 euró feletti jövedelemmel rendelkezőknek belép egy 45%-os adókulcs is a rendszerbe (az intézkedésekről részletek itt és itt).
Nem volt ez mindig így: két évvel ezelőtt Hollande például azt mondta, hogy nem a leggazdagabbakra terhelik majd a megszorítások teljes árát, de a múlt pénteken már fegyvertényként tálalta, hogy pontosan ez történik.
Kímélő program a bázisnak?
Látható, hogy a megszorítások elsősorban azokat a társadalmi csoportokat érintik, amelyekról általában azt tartják, hogy nem a baloldal politikai klientúrájánhoz tartoznak, sőt, a kormány kifejezetten igyekezett megkímélni az alacsony jövedelműeket.
A baloldali bázis azonban, úgy tűnik, eddig csak visszafogottan vette az üzenetet, hiszen míg a jobboldaliak 74%-a, addig a baloldali szimpatizánsoknak “csupán” 49%-a gondolja azt, hogy a kormány túl nagy erőfeszítéseket kér az adózóktól. Eközben azonban a jobboldaliak 46%-a úgy véli, hogy a kormány túl sokat terhel a vállalatokra, miközben a baloldaliak 51%-a szerint éppen hogy túl keveset.
Nem véletlen az össztársadalmi rossz hangulat: az országban ismét 10% felett van a munkanélküliség és a most benyújtott költségvetésből sem nagyon derül ki, hogy mitől is javulhatna a foglalkoztatási helyzet.
Azok a társadalmi csoportok, amelyeket a francia szocialisták általában támogatnak, a kis könnyítéseken túlmenően nem is számíthatnak túl sokra – hacsak az államilag támogatott munkahelyteremtési terveket nem számítjuk, ám ezekre lehet, hogy nem is lesz pénz, ha tényleg tartani akarja a kormány a hiánycélt. (A kormány mindenesetre apróbb kísérleteket tesz a legnehezebb helyzetűek segítésére: megemelték az iskolakezdési támogatásokat, kicsit emelték a minimálbért és kicsit csökkentették a benzin árát is).
Kevés lesz?
Az államilag támogatott munkahelyteremtés már 1997 és 2002 között is kevés volt a szocialisták politikai boldogságához. A megszorítások célzott és “ideologikus” jellege viszont lendületből összerázhatja és feltüzelheti az UMP versenypártibb bázisát. Nem véletlen tehát, hogy a 75%-os adót csak két évre vetik ki. Ez az adó ugyanis a saját bázisnak felmutatott szimbólumnak megfelelő, az ellenzéket mozgosító vörös posztónak azonban még megfelelőbb. Kérdés, hogy meddig emlékeznek és milyen gyorsan felejtenek a francia választók?