Mint arról a franciapolitika.blog.hu a múlt héten beszámolt, Ayrault miniszterelnök az ellenzék aktuális céltáblája, és egyre többet beszélnek esetleges cseréjéről is. Úgy tűnik, a kormányfő túlságosan kezdi beleélni magát a ráosztott szerepbe: a napokban két igen amatőr hibát is sikerült elkövetnie. Ha így folytatja, biztosan előbb lesz kirúgva, mint az alapesetben várható lenne.
Nesze Neked protokoll, hatalommegosztás!
Jean-Marc Ayrault azzal kezdte eheti ámokfutását, hogy nyíltan deklarálta, amerikaiként Obamára szavazna. Nem mintha ezzel nagy titkot árult volna el, de a diplomáciai protokollban nem szokás az efféle személyes vallomás, hiszen elképzelhető, hogy januártól egy republikánus kormánnyal kell majd együttműködnie a francia miniszterelnöknek.
Persze egy efféle kis elszólás önmagában még nem lenne tragédia, maximum az amerikai nagykövetségen és a Romney-kampányban felvonják a szemöldöküket páran, oszt’ jó napot. A dolog akkor válik súlyossá, amikor kiderül, hogy Ayrault miniszterelnök kifejezetten szeret olyan dolgokról beszélni, amelyekről nem kellene, vagy nem feltétlenül neki kellene.
 |
|
Túl sokat beszél? (bellenews.com) |
A szájmenéses ámokfutás ugyanis azzal folytatódott, hogy a miniszterelnök fontosnak tartotta megelőlegezni az Alkotmánytanács döntését és egy interjúban bejelenteni, hogy az Alkotmánytanács elkaszálja a szociális lakásokról szóló törvényt. A kellemetlen az, hogy a Tanács a bejelentés pillanatában még nem is döntött a kérdésben… sajnos csak egyet lehet érteni az ellenzékkel, amely szerint Ayrault elég amatőr hibát követett el, azt is mondhatnánk, hogy széttárta a karját: ide lőjjetek!
Nem árt a tanács…
Ezek után csak halkan jegyezzük meg, hogy Ayrault kabinetjében a héten állt munkába egy új kommunikációs tanácsadó. Nos, lehet, hogy a miniszterelnöknek szüksége is van tanácsra – például azzal kapcsolatban, hogy mikor miről érdemes hallgatnia Franciaország miniszterelnökének.
A helyzet jelenlegi állása szerint ugyanis Ayrault “ledarálódása” szinte gyorsított felvételként zajlik, politikai tőkéje teljesen felesleges (kommunikációs) hibáknak köszönhetően (is) apad. Nem mintha a kormányzati teljesítmény hiányát jó kommunikációval el lehetne fedni – de az efféle amatőr kommunikáció még a jó kormányzati teljesítményeket is képes pillanatok alatt elinflálni.