Amikor Hollande elnököt megkérdezte egy újságíró az ENSZ-közgyűlés margóján, hogy kinek szurkol az amerikai elnökválasztáson, a francia vezető odavette: “mit gondol”? Aztán ha már lendületben volt, kicsit gúnyolódott azzal, hogy Mitt Romney-t kellene támogatnia, csak hogy ártson neki.
A francia elnök szerint Mitt Romney a kampánybeszédeiben rendszeresen támadta a “szocialista Európát”, amiből az következik, hogy igencsak káros lenne minden jelöltnek, ha egy európai szocialista kiállna mellette. Hollande a gondolatmenetét azzal fejezte be, hogy ennek megfelelően Romney mellett kellene kardoskodnia, de inkább nem teszi…
Tény, ami tény, a francia kormányoldal számára nemcsak a nemzetközi “baloldali” politikai szolidaritás miatt kedvesebb Obama immáron biztosra vehető újraválasztása.
 |
| Obama a győzelmi beszéd elmondása előtt (NYT) |
Az állami-köztársasági szolidaritáshoz ragaszkodó franciák (jobb-és baloldaliak!) számára az amerikai szociális rendszer, különösen az egészségügyi ellátáshoz való korlátozott hozzáférés szinte ijesztő erővel hat, így Obama egészségügyi reformja nyilvánvalóan szimpatikusabb számukra, mint a republikánusok “töröljük el”-kampányszlogenje. Hogy ez mennyire nem pártfüggő dolog, elég csak a mélységesen Amerika-barátnak tartott Nicolas Sarkozy Vallomások című kötetét felütni: “Ugyanakkor a legkisebb szimpátiával sem viseltetek az amerikai szociális modell iránt. Amerikában a szociális védőháló elégtelen és igazságtalan”. Összességében tehát a franciák mint nép értékrendje, államhoz való kötődése inkább az amerikai szóhasználatban “liberálisnak” nevezett irányzathoz áll közel, mintsem a piacpárti republikánusok eszméihez.
Nem meglepő, hogy a közvélemény-kutatások szerint, ha Párizson múlna, Obama elképesztő, elsöprő győzelmet aratna: rá szavazna a franciák 78%-a (köztük a jobboldali szimpatizánsok 81%-a, a baloldaliak 92%-a, és a Le Pen-párt szavazóinak 67%-a).
Pártfüggő viszont az olyan társadalmi kérdésekhez való hozzáállás, mint a melegek házassága, az abortusz és a nők jogai – ezekben az ügyekben viszont a jelenleg kormányzó francia szocialisták inkább egyeznek Obamával, mint a republikánusokkal – így természetesen ezen okokból is van okuk szimpátiával figyelni az amerikai elnök újraválasztását.
 |
| Jó neki a status quo (Le Monde) |
A francia kormányoldal azért is örülhet Obama újraválasztásának, mert így kvázi nem bukott meg Obama igencsak sokba kerülő gazdaságélénkítő programja a választók szemében – azaz nem következik olyan radikális költségvetési szigort és a jómódúak számára adócsökkentéseket követelő retorika az amerikai elnök szájából, amely még jobban a megszorításos válságkezelés felé fordíthatná a hangulatot a világ gazdasági-politikai vezetői között. A status quo tehát emiatt is éppen megfelel a kormányzó szocialista garnitúra érdekeinek és értékeinek. Úgy vélhetik, talán joggal, hogy eggyel több szövetségesre számíthatnak a szociálisan legalább valamennyire érzékeny válságkezelők között.
A franciák továbbá – nyilván a Bush-éra unilaterális külpolitikai tapasztalataiból is kiindulva – arra is számíthatnak, hogy Obama második elnöksége alatt is egy sokkal együttműködőbb retorika érkezik majd a Fehér Házból, mint ami egy Romney-elnökség alatt érkezhetett volna. Ez a franciák számára érzelmi okokból, a “politikai jelentőség”, a nagyhatalmi tudat miatt fontos: azon a tényen ugyanis, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában Franciaország tényszerűen megkerülhetetlen, semmilyen elnök nem tudott volna rövid távon változtatni, maximum figyelmen kívül hagyni, és “hajlandók koalícióját” szervezni a “régi Európával” szemben. Ha jól emlékszünk, akkor néhány éve éppen ez okozta a hatalmas törést a francia-amerikai kapcsolatokban…