Visszavágó Macron és Le Pen között, vagy valami más?

Aktivizálta magát Emmanuel Macron köztársasági elnök az európai parlamenti választási kampányban, nyilatkozataiban pedig alapvetően Marine Le Pent és a Nemzeti Tömörülést támadja. Marine Le Pen pedig visszalő. Természetesen. Újrajátsszák a 2017-es elnökválasztást, ahogy sokan gondolják? Visszavágó, vagy másról van szó?

Aktivizálódó Macron, visszalövő Le Pen

Az utolsó hetekben de facto Macron elnök vette át a La République En Marche kampányának a vezetését, miután Nathalie Loiseau volt európai ügyekért felelős miniszter kampánya nehezen indult és még nehezebben folytatódott (erről itt írtam korábban).

Emmanuel Macron egyetlen üzenettel lép fel: meg kell állítani Marine Le Pent és a “katasztrofális” eredményeket felmutató pártját. Marine Le Pen szerint Macronról szól az EP-választás, s ha az elnök mozgalma nem nyeri azt meg, Macronnak le kell mondania (az Ifop napi mérése szerint egyébként szerdán másfél ponttal vezetett a Nemzeti Tömörülés Macron pártja előtt, s a radikális párt szavazói valamennyivel elszántabbak is voltak, mint a centristák; ugyanis 88, illetve 80 százalékuk volt biztos a választásában).

Úgy tűnhet, első látásra legalábbis, hogy a 2017-es elnökválasztás második fordulójának az újrajátszásáról van szó. Visszavágó lenne? Nem. Valójában egy hosszú távú stratégiai játék zajlik Macron és Le Pen között, amiben az érdekeik közösek, bár egymást támadják. Ez a játék mindenkinek rossz, kivéve a két főszereplőt – akármelyikük is nyer most.

Nem visszavágó, hanem érdekközösség

Mi ez az érdekközösség? Franciaországban kialakulóban van egy új politikai törésvonal, melynek témája Európa, a globalizáció, s természetesen minden, ami tematikailag ide kapcsolódik, gazdaságilag és kulturálisan egyaránt. E törésvonal a 2017-es választás során dominánssá vált a hagyományos bal-jobb törésvonal kárára.

A két párt, a két politikai erő, amely érdekelt e törésvonal dominanciájának megmaradásában, stabilizálódásában, nem más, mint a Macron-párt és a Le Pen-párt. Értelemszerűen előbbi a globalizációban és az európai integrációban magukat jobban érzők, utóbbi a globalizáció és hatásai miatt aggódók, a hatásokat megszenvedők pártja.

A hagyományos jobb- és baloldali pártok (szocialisták, republikánusok) viszont ellenérdekeltek e törésvonal stabilizálódásában, hiszen a globalizáció és az integráció ügyében megosztottak a szavazóik, ideológiai és szakpolitikai pozíciójuk ezért kampánystratégiailag problémás.

Közös cél

A “visszavágó” valójában nem újabb csata, hanem egy újabb lépés egy közös cél megvalósítása felé. A közös, középtávú cél a pártrendszer tartós stabilizálása úgy, ahogy ez Macronéknak és Le Penéknek kedvező, és ahogy a XXI. századi társadalmi folyamatok, konfliktusok sok szempontból indokolják.

Igen, ez azt is jelenti, hogy Macron politikája Le Pen erősítése, vagy legalábbis támogatottságának magas szinten stabilizálása. Minél magasabban áll ugyanis az RN, annál jobban el lehet mondani, hogy Macron és az En Marche az “egyetlen akadály” Le Penék előtt. Ez fordítva is igaz: Le Penék azt mondhatják, és mondják is, hogy ők a kulcsa Macron leszavazásának.

Ez az üzenet lassan célba is ér, a napokban például a radikális baloldali Lázadó Franciaország (LFI) egy helyi képviselője sokkolta pártját azzal, hogy a Nemzeti Tömörülésre szavaz (gyorsan ki is zárták, a lázadók most jogilag igyekeznek elérni, hogy Le Penék ne kampányolhassanak ezzel a dologgal). Egyébként a szocialisták és a republikánusok is sokat panaszkodnak a Macron – Le Pen csata tematizálása miatt, hiszen ez tovább szűkíti középtávon a relevanciájukat, illetve a teret előttük.

Az igazi érdekesség nem a “visszavágó”, hanem a hazai tematika az európai helyett

Semmi meglepő, vagy értelmetlen kalandorság nincs a francia EP-választás jelenlegi kampányában tehát, a szereplők racionálisan járnak el. Az igazi érdekesség az, hogy Emmanuel Macron eredetileg európai szinten akarta ezt a globalizációs logikát érvényesíteni, Matteo Salvinivel, Orbán Viktorral és másokkal szemben (erről, illetve az Orbán és Macron közötti érdekközösségről itt és itt írtam).

A sárga mellényes mozgalom visszahozta a belpolitikai tematikát a francia napirendre, és Emmanuel Macronnak is alkalmazkodnia kellett ehhez a helyzethez. Első körben azzal, hogy fél évig – formálisan legalábbis – nem kampányolt, hanem például januártól ún. nagy vitát szervezett.

Macron tehát részben vissza tudott térni a stratégiai céljaihoz, de nem európai témákkal, hanem belpolitikai témákkal. Most nem az európai ellenfeleket, hanem a hazai ellenfeleket támadja, de ugyanazzal a logikával és céllel. Az európai parlamenti választás persze nemzeti szintű szavazás, nemzeti szinten lehet képviselőket szerezni. De szövetségeseket már európai szinten kell találni…

Hogy a háttérben sikerül-e a globalizációs téma európai tematizálása, az európai politika logikájának is az átfordítása, az már nemcsak Macrontól, hanem Orbánék, Salviniék és a többiek eredményeitől is függ (az osztrák Strache-botrány most kicsit megkavarta a lapokat – a kérdés, hogy mennyire…). Mindenesetre európai szinten is igaz a hazai-francia összefüggés: minél erősebbek az ellenfelek, annál erősebb a globalizációs, szuverenista törésvonal, tehát a francia elnök is.

(Kiemelt kép: Grégory ROOSE, Pixabay)

Comments

comments

One Reply to “Visszavágó Macron és Le Pen között, vagy valami más?”

Comments are closed.