Miért nem volt még kormányváltás?

Rendkívül érdekes kérdés, hogy Emmanuel Macron miért nem próbálja a társadalmi elégedetlenséget – a politikai problémát – politikai síkon kezelni? Miért próbálkozik szakpolitikai megoldással, azaz “osztogatással”? Miért vállalja be a hiány esetleges 3% fölé kúszását, mikor az akár az európai hitelességét is veszélyeztetheti, főleg a németek előtt, akik az eurozóna reformja egyfajta feltételeként elvárhatják, hogy a francia közpénzügyek és gazdaság legyenek rendben? Válasz-elemek.


A francia rendszerben a kormány és a miniszterelnök (külön-külön és együtt is) elvben arra van, hogy “elvigye a balhét”, szebben fogalmazva pedig arra, hogy védje az elnök tekintélyét, hitelességét. Politikai krízishelyzetben a kormányfő, illetve a kormány kirúgása, új kabinet kinevezése mindig segíti a dinamizálást, a cezúra húzását. Ez De Gaulle óta bevett gyakorlat, és jól működő gyakorlat.

Korábban írtam arról, hogy Macron közeledik ahhoz a ponthoz, amikor meg kell húznia ezt a politikai vonalat, máshol pedig azt is kifejtettem, hogy az államfő még nincs kint a vízből, noha a jóléti bejelentéseivel talán egy pillanatra levegőhöz jutott.

Felmerül a kérdés, miért nem húzott Macron még politikai vonalat és lendült tovább? Miért a hiány veszélyeztetését, és ezzel az európai hitelvesztést kockáztatja?

Úgy hírlik, nem azért, mert nem gondolkozott el a lehetőségen. Azt mondják, egy kormányátalakítás elképzelhető, de lehet, hogy csak februárban. Emmanuel Macron mintha tehát húzná, pontosabban tologatná ezt a dolgot.

Mégis miért, amikor ezt egészen racionális lenne most meglépni (hiszen akkor a karácsonyi asztalnál lehetne erről beszélni, az újévi köszöntő és a januári, végeláthatatlan újévi beszédek is szólhatnának erről, vagyis az új kabinetről és programról)? Miután lassan másfél hónapig csak a sárga mellényesekről szólt az élet, ez a napirend-foglalás önmagában fontos cél lehetne a végrehajtó hatalom számára.

Visszagondolva arra, hogy mennyire nehézkes volt az őszi kormányátalakítás (itt írtam róla bővebben), az az egy válaszom van ezekre a kérdésekre, hogy Macron talán azért nem akar most azonnal új miniszterelnököt és kormányt, mert nincsen ehhez elég embere. Vagyis lehet, hogy akar új kormányt – de nincsenek jelöltjei, akik igent mondanának neki. Így mindegy is, hogy mit akar, nem a politikai racionalitás vezeti, hanem a korlátozott lehetőségei.

Lehet, hogy most ki kellene neveznie egy szocialistát, aki szociálisan érzékenyebb retorikát folytat, mint Édouard Philippe, esetleg egy nőt, aki puhítja az autoriter kormányzati imázst. De ha az elnök ősszel minisztereket is alig talált az átalakításhoz, akkor úgy lehet vele: amíg nem próbált ki minden más megoldási lehetőséget, addig tartalékol. Eljöhet a pillanat, amikor a kényszer – a mainál nagyobb kényszer – arra hajtja, hogy miniszterelnököt cseréljen, s a patronokat arra a pillanatra kell tartalékolni. Mert nincs sok patron, amit el lehet lőni…

Egyébként úgy tűnik, a hétfői beszéd megosztotta a sárga mellényeseket. Van, aki már tárgyalni akar, van, aki még az utcán ütné a vasat. A szombati mobilizáció alacsonyabbnak is tűnik, mint a korábbiak. A társadalom is megosztott, 49% azt mondta, meggyőzte Macron. És jön a karácsony, az újév, ami tovább darálhatja a mozgalmat…

De mivel nem húzott politikai vonalat, a kezdeményezés még mindig nem Macroné. Még mindig csak követ, még mindig reaktív. Meglátjuk, így marad-e.

(Kiemelt kép: pixabay.com)

“Nem harap a spenót”: tényleg másként nevelnek a franciák?

Nem harap a spenót

Gyanakodva vettem a kezembe Pamela Druckerman  Nem harap a spenót. Gyereknevelés francia módra című könyvét. Egyrészt engem – úgy hírlik legalábbis – neveltek; de nincs gyerekem, úgyhogy a tapasztalataim egyoldalúak. Másrészt minimum gyanús ötletnek tűnt, hogy egy egész ország valahogy “máshogy” nevelné a gyerekeit. De azt persze éreztem, hogy a franciák ebben-abban mások, és hajtott a kíváncsiság, hátha megtudom, miben. Nem csalódtam, egy szórakoztató és érdekes könyvvel töltöttem a hétvégém. Continue reading ““Nem harap a spenót”: tényleg másként nevelnek a franciák?”

Visszajön-e Hollande?

Francois Hollande

Ifjú szocialisták hálózata (Inventons demain) “Hollande 2022” jelszavakat tartalmazó szórólapokkal jelentkeztek a nyáron. Meglepő? Az. De a Szocialista Párt (PS) nincs jó állapotban. A volt elnök ebben a káder- és ötlethiányos környezetben éppen azt mondhatja el magától, amit sok francia politikus nem: volt már elnök (most mindegy, hogy milyen elnök volt), vagyis elképzelhető elnökként. Ám a szocialista vezetés nem lelkesedik. Continue reading “Visszajön-e Hollande?”

A furcsa hónap: Macron első ballépése?

Emmanuel Macron interjút ad

Furcsa pillanatokat élt a francia politika július végén, augusztus elején, mielőtt kitört volna az uborkaszezon. A Benalla-ügy felborzolta a kedélyeket, felkavarta az állóvizet, ledöntötte a Macron-adminisztráció ártatlanság-mítoszát. Ez volt az első komoly állami botrány az elnök 2017-es hivatalba lépése óta. Mekkora a kár? Mi történt Macronnal? Hol tart most? És merre megy?

Continue reading “A furcsa hónap: Macron első ballépése?”

Cohn-Bendit: mi lesz, mi nem lesz?

Daniel Cohn-Bendit

Miután lemondott a népszerű Nicolas Hulot környezetvédelmi miniszter, nem egy csendes kormányátalakítás jött. Először Daniel Cohn-Bendit neve merült fel, mint lehetséges utód, majd Emmanuel Macron kinevezte François de Rugy házelnököt (!). Aztán felröppent annak a lehetősége, hogy Cohn-Bendit esetleg a Macron-párt EP-listavezetője lehet. Lesz? Continue reading “Cohn-Bendit: mi lesz, mi nem lesz?”

16 százalékkal nőtt a francia menedékkérelmek száma az első félévben

menedékkérelmek

Franciaországban 16 százalékkal nőtt az első félévben a menedékkérelmek száma az előző évhez képest. A jelentős emelkedést a szomszédos országokban elutasított, elsősorban afgán állampolgárságú menedékkérők és a vízumliberalizáció miatt Albániából és Grúziából nagy számban érkezők okozzák – derül ki a francia menekült- és hontalanügyi hivatal (OFPRA) adataiból, amelyeket csütörtökön ismertetett a Le Figaro. Continue reading “16 százalékkal nőtt a francia menedékkérelmek száma az első félévben”