90. DSK volt, DSK lesz?

A hét elején Dominique Strauss-Kahn (DSK) megegyezett az őt nemi erőszakkal vádoló amerikai szobalánnyal, valószínűleg sok millió dollárt kifizetve számára. Noha ez az ügy lezárult, az IMF volt vezérigazgatója nem lehet maradéktalanul boldog.

Nem lehet boldog, mert sokba kerülhetett neki a lezárás. Nem lehet boldog, mert nem derült ki, és talán soha nem is fog, hogy mi történt valójában a szállodai szobában. Nem sikerült tisztára mosnia a nevét: hogy erőszak történt, az továbbra is éppoly lehetséges, mint hogy konszenzuális szexuális együttlétről volt szó. Nem lehet boldog, mert a politikai karrierjét derékba törő ügy körüli bizonytalanságok innentől maximum történeti kutatások részeként tisztázódhatnak – majd egyszer. És azért sem lehet boldog, mert a lille-i kerítési ügy még mindig lóg a levegőben, márpedig ebben az ügyben DSK továbbra is gyanúsított.

Ez utóbbi ügyben a nemi erőszakra vonatkozó gyanút már ejtették, a csoportosan elkövetett kerítés – és egyes szereplők ellen – a csalás gyanúja azonban még mindig fennáll. A bíróság december 19-én dönt arról, hogy folytatódik-e az ügy, illetve hogy DSK gyanúsított marad, vagy esetleg képviselettel rendelkező tanúvá válik.

Ettől függetlenül DSK állítólag már 2014-re és a helyhatósági választásokra koncentrál, a hírek szerint megpróbálkozna a Val d’Oise-ban található Sarcelles polgármesteri pozíciójának a megszerzésével. A szocialisták nemzetgyűlési frakcióvezetője viszont úgy vélte, hogy DSK nem fog mostanában politikával foglalkozni.

Tény, hogy akár megpróbálkozik DSK a viszatéréssel, akár nem, az elmúlt másfél év mindig nyomni fogja majd a vállát. Ha úgy dönt, hogy ismét a politika felé fordul, valahogy meg kell magyaráznia a választóknak, hogy egy nagy fegyelmet igénylő politikai poszt várományosaként, kvázi elnökjelöltként miként volt lehetséges az, hogy prostituáltakkal “bulizott”, és összességében is képtelen volt uralkodni önmagán és szexuális étvágyán. Korábban is érveltünk amellett, hogy teljesen lényegtelen, hogy a szobalány csapdát állított Strauss-Kahnnak vagy nem: ilyen csapdát csak olyan embernek lehet állítani, aki várhatóan bele is sétál, ami viszont önmagában sokat elmond…

A “karakter”, a személyes kvalitások és a morál nem olyan fontosak a francia politikában, mint mondjuk Amerikában, ahol egy házasságtörés miatt minden politikai tőkét el lehet veszíteni pillanatok alatt. Ám Straus-Kahn esetében innentől többről van szó, mint szimpla kilengésekről, “ügyekről”, “összeesküvésekről”. A Strauss-Kahn ügy innentől a bizalomról is szól: komolyan vesznek-e, komolyan vehetnek-e a franciák egy playboyt, akiről mindenkinek AZ jut eszébe?

Comments

comments