A Macron-Orbán-megegyezés: egy kihívás volt?

Nem hagy nyugodni az az információ, amelyet a The Telegraph közöl, és amely a magyar sajtóban is megjelent, hogy tudniillik egy nyári uniós csúcson “Orbán egy ideológiai háborúról beszélt Macronnak, amiből mindketten győztesen jönnek majd ki a 2019-es EP-választáson, de amin Orbán nyeri majd a nagyobbat mindenki közül“.

Az teljesen egyértelmű, hogy Macron és Orbán egymás támadása által a saját pozícióikat igyekeznek erősíteni. Erről az érdekközösségről írtam korábban, nem fejtem ki hosszabban, a link alatt találjátok az érvelést, kattintsatok!

Orbán valóban többet nyerhet ezzel, mint Macron. Az ő esetében arról is szó van, hogy országa és személye valós súlyához képes emelkedik, emelkedhet az európai pozíciója. Ezáltal tény, hogy számára nagyobb a nyereség, mint Macron számára, aki hivatalból európai tényező. A nyereség tulajdonképpen független attól, hogy Orbánnak végül sikerül-e az EPP-ben, a Néppártban maradnia, vagy kénytelen egy másik pártcsaládba távozni, s annak szellemi vezéreként fellépni (persze Macron esetében meg a programja megvalósulása a tét, tehát ott sem kicsi).

A cikk szerint az Orbán által Macronnak feldobott kihívásról szóló információ európai forrásból érkezett brit laphoz (amely tudni véli, hogy a dolog felbőszítette a francia delegációt). Egy francia diplomáciai forrás azt reagálta, hogy Macron bele is állt a kihívásba, ami hasonló a hazai kihívásához, hasonló a hazai politikai verseny logikájához. Magyar reakció nincs a szövegben, bár érdekes lett volna, ha lett volna.

Abból indulok ki, hogy a franciák nem mondhattak mást a sajtónak, mint hogy van ez az alapvető értékkérdéseket is érintő helyzet, amiben beleállnak, és megharcolják. Azt elvégre nem mondhatják, hogy akarják és támogatják ezt az összecsapást, mert milyen sok szavazatot hozhat az elnök pártjának!

(Otthon közben szintén alakul a Le Pen – Macron összecsapás, újra, a két párt támogatottsága közel áll egymáshoz, ami mondanom sem kell, megfelelő helyzet a francia elnöknek, csak vigyáznia kell, nehogy más pártok is a nyakukra érjenek, márpedig ennek van esélye, mert a Le Pen – Macron összecsapás most éppen 20% körül zajlik, ami nem éppen biztonságos zóna.)

Bevallom, amikor megindult az Orbán-Macron üzengetés, valahol a huszonhatodik érzékem, rutinom, megérzésem, nem tudom mim, azt üzente nekem, hogy Macron és Orbán megegyeztek, hogy támadják egymást. Nem tudom, miért éreztem ezt (azon túlmenően, hogy a politikai ösztönt nagyon fontosnak tartom, ezért figyeltem a megérzéseimre). Folyamatosan ott lebegett a szemem előtt az a fotó is, amelyet kiemelt képben láttok. Persze erről az egész dologról eddig nem írtam se itt, se a Facebookon, mert az ösztön még nem szakszerű elemzés, konkrét infó nélkül az ember meg nem terjeszt “összeesküvés-elméleteket”.

Ha azonban a dolgok úgy történtek, ahogy a The Telegraph írta, Orbán jelezte, hogy mit akar, feldobta a stratégiát, elmondta, hogy ki mit nyer vele, Macron pedig belátta, hogy ez számára kedvező, és beleállt a játékba. A politika nem szeretlek-nem szeretlek játék, hanem észjáték, márpedig két nagyon okos szereplővel van dolgunk.

Ha igaz az, ami itt végigfutott a sajtón, akkor mégiscsak arról van szó, hogy Macron és Orbán tényleg megegyeztek. Hogy ennek egy hangos kihívás, egy összekacsintós megbeszélés, vagy mi volt a gyakorlati formája, végül is mindegy. A színházat, amit látunk, közösen játsszák.

(Kép: MTI – Miniszterelnöki Sajtóiroda)

Comments

comments