LREM vs. RN: érdekes lesz-e a kampányhajrá?

A napokban több olyan felmérés is érkezett (pl. itt), amely azt mutatta, hogy a szűk LREM vezetés mellett fej-fej mellett haladó LREM / RN-páros helyet cserélt az élen (de vannak olyanok is, amelyek szó szerint fej-fej melletti állást mutatnak). Eddig az Emmanuel Macron-féle En Marche (LREM) tisztán vezette a pártpreferenciák versenyét. Most azonban úgy tűnik, meglódult a Marine Le Pen-féle Rassemblement National (Nemzeti Tömörülés, RN). Mi történik? Csak nem érdekes lesz a francia kampányhajrá?

Most kezdődik a tánc

Először is Franciaországban eddig nem volt klasszikus kampány. A sárga mellényes mozgalom fél éve de facto blokkolja a kormányzást. A tiltakozás befolyásolja a politikai szereplőket, akik alapvetően reagálnak, és nem kezdeményeznek. (Ez a mozgalomból profitálni nem tudó ellenzékre is igaz, de a kormányoldalra különösen.) Az Emmanuel Macron által kezdeményezett ún. nagy vita pedig végképp elvitte a figyelmet az EP-választásról, az uniós kérdésekről. A vita tere igazán akkor nyílt meg, amikor a köztársasági elnök hosszú várakozás, és a Notre-Dame leégése miatti tologatás után végre bejelentette, mit reagál a sárga mellényesek követeléseire.

Az LREM kampánynehézségei

Nem mintha ez feltétlen segítette volna az elnököt és pártját. Majd elválik. A korábbiakhoz képest ugyanis most már nagyobb figyelmet kap, hogy milyen nehézségei vannak a LREM-nek. Nathalie Loiseau volt Európa-ügyi miniszter láthatóan nem kampány-képességei miatt kapta a listavezetői feladatot. (Azért választották, mert tapasztalat, kompetens, és átlátja az európai ügyeket. Egyébként 54 éves, ezzel ő a korelnök a legfontosabb listavezetők között. Vagyis már az európai parlamenti munkára készülnek vele, de ez azt jelenti, hogy Loiseau inkább technokrata, mintsem lelkesítő debattőr.) Loiseau LREM-es politikustársai között sem aratott feltétlen tetszést például azzal, hogy misére hívta a sajtót. Ez a laikus Franciaországban nem éppen comme il faut. Kellemetlen volt az is, hogy kiderült, a Sciences Po hallgatójaként egy szélsőjobboldali hallgatói lista jelöltje volt. Ugyanez a Nathalie Loiseau ugyanis ma a nacionalisták és populisták elleni harcot emlegeti, mint fő feladatát…

A sárga mellényesek bizonytalan helyzetet teremtettek, de ennek vége

A Marine Le Pen vezette RN nem tudott profitálni különösebben a sárga mellényes mozgalomból. Pedig a mozgalom követelései Le Penék és a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchonék, vagyis a Lázadó Franciaország programjához állnak talán a legközelebb. Volt egy pillanat, amikor a sárga mellényesek listájának viszonylag magas támogatottsága lett volna. Ekkor arra lehetett következtetni, hogy ez a támogatottság alapvetően a radikális jobboldalnak és baloldalnak árthat, Macronéknak – az LREM listájának – pedig paradox módon segíthet. Aztán elolvadt a sárga mellényes listák támogatottsága. Ma már egyértelműen és bőven 5% alatt vannak. A bizonytalan helyzet tehát, amelyet a sárga mellényes mozgalom jelentett, ebből a szempontból tulajdonképpen véget ért. Tudjuk, hogy lesznek sárga mellényes listák (szám szerint 3). De azt istudjuk, hogy a támogatottságuk jelenleg nem azt sugallja, hogy a bevett pártoknak komolyan kellene tartaniuk tőlük.

Új arcok, új jelöltek

Az LREM tehát a kompetencia és a tapasztalat üzenetét állította kampánya élére (hogy ez mennyire jó kampánytaktika, az más kérdés). Más pártok új, időnként a nagy nyilvánosság előtt alig ismert arcokkal próbálkoznak. (A különböző problémákkal küzdő ellenzéki pártoknál nagyobb is a fiatalítás és az újítás iránti kényszer, mintha mindannyian erre kívánnának válaszolni.) Marine Le Pen pártja egy Jordan Bardella nevű 23 éves fiatalembert, a párt szóvivőjét állította az EP-lista élére, de új és viszonylag fiatal vezető jelöltekkel próbálkozik a Lázadó Franciaország (Manon Aubry, 29), és a Szocialista Párt is (a 39 éves Raphaël Glucksmann személyében ráadásul “kívülről” hoztak listavezetőt, a szövetségük az 5% környékén billeg). A francia sajtó értékelése szerint a legsikeresebb “húzás” azonban a 33 éves filozófus, François-Xavier Bellamy listavezetői megjelölése volt a republikánusok (Les républicains – LR) részéről. Bellamy jelölése ugyanis valamennyire megmozdította és meglódította a republikánusokat. Igaz, annyira nem, hogy a párt felnőhessen az LREM vagy az RN mögé, mellé, elé. De ennek a lehetősége sem teljesen kizárt. De ne fussunk ennyire előre!

Harc a zöld és a republikánus szavazatokért

Az LREM listáján szerepel egy volt zöld politikus, Pascal Canfin (ő 44 éves, volt már EP-képviselő és Hollande elnök minisztere is). Korábban is lehetett arról hallani, hogy Macronék tartanak a városi, zöld érzékenységű képzettek elvándorlásától, és így a zöldek erősödésétől. Canfin jelölése minden bizonnyal nekik üzenet: ezt a programot itt is megtalálják, nem kell máshova menni. Azonban Macronéknak nemcsak attól kell tartaniuk, hogy balra – a zöldek felé – elszivárognak esetleg szavazóik, hanem attól is, hogy megindulnak jobbra, a republikánusok felé. A republikánusok és az LREM között ugyanis az elmúlt hónapokban volt egy egyértelműen kimutatható átjárás, ahogy a republikánusok és az RN között is. Ezért szólt a sajtótájékoztatóján Macron annyira látványosan a jobboldali közönséghez is (politikai iszlám, bevándorlás témája). Ők azok, akik megnyerhetik vagy elveszthetik számára a május 26-i EP-választást. Nyilván tudta, hogy bár az LREM és az RN szavazóinak háromnegyede biztos a döntésében, a republikánusoknál csak kétharmados ez az arány.

Hogy hova mennek ezek a szavazók, az a következő három hét, és talán a franciaországi EP-választás nagy nyitott kérdése.

Comments

comments

2 Replies to “LREM vs. RN: érdekes lesz-e a kampányhajrá?”

Comments are closed.