Nehéz a francia életművészet (Mark Greenside könyvéről)

A Hogyan (nem) lettem francia életművész alaphelyzete egyszerű.

Egy amerikai férfi házat vesz Franciaországban, és időről időre visszatér oda. Újra és újra meglepődik azon, hogy hogy élnek a franciák, akaratlanul is összehasonlítja az amerikaiak életmódjával. De legfőképpen igyekszik elnavigálni magát az életben, legyen szó vezetésről, egészségügyről, bankról, a francia szívnek és léleknek oly fontos főzésről és evésről – teszi mindezt kellemes humorral és öniróniával.

Mark Greenside úgy tud nevetni és nevettetni magán, hogy az ember egy idő után a saját hasonló ballépéseit is hasonló humorral és jókedvvel tudja figyelni, márpedig aki legalább két napot volt már külföldön, az tele van ilyen sztorikkal. Na, nem mindenki lesz közlekedési baleset részese, de a főzés és a bevásárlás mondjuk nehezen elkerülhető tevékenységek az egyszerű turista – nemhogy az Erasmus-diák – számára is, s bizony kevés helyen olyan stratégiai jelentőségűek, mint francia barátainknál.

Mark Greenside tehát nem tanít, hanem történetet mesél, s főleg szórakoztat. Néha az ember felnevet, néha kedvet kap valamihez (mint én a far bretonhoz, amelyet legott meg is sütöttem, és be is számoltam róla). De az olvasó legfőképpen bólogat: aha, hú, hát ez ismerős… Van, ami a Franciaországot nem ismerő magyar olvasónak is az lesz. A bevásárló központos sztori például roppant vicces, de nem úgy, ahogy a szerző eredetileg szándékolta: a magyar olvasó ugyanis pontosan tudja, hogy mi lesz a csattanó, mert a magyar boltok is úgy működnek, ahogy a franciák. (Legalábbis ezen a téren. Ha nálunk is lenne lópult, mint egyes francia hipermarketekben, a derék lószerető magyar közönség minden bizonnyal szentségtörést kiáltana és népfelkelést indítana.)

Szimpatikus szerzőnk még az ismerős, csattanómentes sztorikkal is eléri, hogy ne tegyük le a könyvet. Jól ír. A nyelvhasználat önmagában van annyira vicces, hogy szinte részvéttel telve várjuk végig, mikor és hogyan jön már rá a szerencsétlenje, hogy hogy is működnek mifelénk a bevásárlókocsik. Márpedig a jó történetmesélés ismertetőjele az, hogy akkor is örömmel folytatjuk az olvasást, ha tudjuk, mi a vége.

És miközben Greenside a saját – néha kiszámítható – csetléseiről-botlásairól mesél, kicsit jobban értjük a franciákat. És az sem utolsó dolog.

Mark GREENSIDE
Hogyan (nem) lettem francia életművész
HVG Könyvek kiadó, 2019.

Comments

comments