New Yorkban őrizetbe vették Dominique Strauss-Kahnt (DSK), az IMF vezérigazgatóját. A gyanú szexuális erőszak. Eddig a hír, ami nyilvánvalóan kellemetlen az IMF-nek, kellemetlen DSK-nak – de még kellemetlenebb a francia szocialistáknak (PS).
DSK az egyik legnépszerűbb jelöltjük (volt?) a 2012-es elnökválasztásra. Persze a hivatalban lévő elnök, Nicolas Sarkozy elég népszerűtlen ahhoz, hogy potenciálisan másik szocialista jelölt is nyerhessen. Ám DSK volt az a jelölt, akinek
- IMF-vezérként végzett munkájára tekintettel nem kellett volna megküzdenie a kompetencia-kérdéssel, illetve
- akiről feltételezhető, hogy halászgathatott (volna) a jobboldali szavazók között is.
Utóbbihoz annyit, hogy DSK gazdaság- és társadalompolitikai nézetei esetenként jobbra állnak pártjáétól, elég például a nyugdíjkorhatár kapcsán tett nyilatkozatára gondolni. Természetesen felmerülhet kérdés, hogy megfelelő stratégia-e jobbról halászgatni és mindez alkalmas-e arra, hogy a baloldal Franciaországban még mindig jelentős baloldalát is a szocialista jelölt mögé állítsa. Ám ami most biztos, az az, hogy DSK nagy valószínűséggel kiesett a jelölti körből, ami a párton belüli előválasztás kimenetelét teljesen átrajzolhatja.
Az, hogy a PS hogy reagál a hírre, a párt hitelességére is közvetlen hatással lehet (ismerős problematika, igaz?). Meddig állhat ki a PS DSK mellett, és hol kell elengednie a kezét? Megteheti-e azt, hogy nem engedi el azonnal, és azt kockáztatja, hogy utóbb úgy látszódjon, olyan valakit véd, akinek papírja van róla, hogy erőszakot követett el? (A New York Times beszámolója szerint DNS-t tartalmazó bizonyíték is van, ami arra utal, hogy az ügy simán eljut vádemelésig és tárgyalásig.) Hozzá kell tenni, hogy a francia szocialisták más ilyen esetekben a rugalmas elszakadás taktikáját választották, és csak akkor "fogadták vissza" a megtévedt bárányt, amikor az igazságszolgáltatás az illető számára kedvező módon lezárta az ügyet (lásd Dray-ügy).
Végezetül pedig a PS következetesen a női jogok élharcosaként mutatta be magát az elmúlt években. DSK ezek után nem éppen az a jelölt, aki hitelesen képviselheti a szexuális erőszak felszámolására tett erőfeszítéseket, tágabb értelemben pedig szocialisták programját, még akkor sem, ha a konkrét esetet megússza, vagy kiderül, hogy az egészből semmi sem igaz. A kabátlopási ügy ezennel megszületett.