Abban a helyzeben, amikor Európa és a világ azon gondolkozik, miként tartóztassa fel a görög miniszterelnök tömegpusztító fegyverét, a választási kampányok menete teljesen megváltozik. Igaz ez a francia elnökválasztási kampányra is. Adieu napirend-tervezés, bonjour bizonytalanság.
A szereplők egyrészt nehezebben tudnak hatással lenni a politikai napirendre, hiszen az adott. Fontos dolog az oktatás, de a görög válság, és annak lehetséges következményei még fontosabbak. Ebben a helyzetben másodlagos, hogy hány tanár tanít a közoktatásban. Ez a szocialisták és Hollande számára jelent nagyobb problémát, hiszen minél súlyosabb a válság, annál nehezebb hitelesen ígérni. Persze nemcsak a szocialisták ígéreteit veszélyezteti a válság, hanem Sarkozy népszerűségét (népszerűtlenségét?) is. A kérdés csak az, hogy szükség lesz-e újabb megszorításra Franciaországban, és a választópolgárok milyen ígéreteknek hisznek ebben a helyzetben?
A válságkezelés, a nemzetközi tárgyalások, a sajtótájékoztatók, a főműsoridős televíziós szereplések az Elysée-palotából előnyhöz juttatják Sarkozy-t, amennyiben erősítik az elnöki imázsát azokban a témákban, amelyek hagyományosan az elnök számára vannak fenntartva a kormányzatban (Európa-politika, külpolitika).
A válság olyan témákat is leszorít, vagy akár teljesen háttérbe szorít, amelyek "békeidőben" napokig uralnák a címlapokat és hetekig szolgáltatnának muníciót a kampányhoz: a Charlie Hebdo szerkesztőségének felgyújtása tipikusan ilyen. Ezzel ezen a héten – többek között – Marine Le Pen is rosszul járt.
Magyarul: a szereplők csak azzal a tudattal szervezhetik a kampányukat, hogy bármelyik pillanatban előállhat egy újabb görögtűz, mely teljesen felülírja a napirend-tervezést, és áttételesen a kampánystratégiát is…