Komoly szakpolitikai vitát váltott ki a családi juttatások megadóztatásának az ötlete Franciaországban, melyet a Számvevőszék szocialista elnöke vetett fel (éppen egy időben azzal, amikor nálunk a nyugdíjak megadóztatásának az ötletét dobta be… az OECD). Tanulságos érvek, tanulságos leosztások, üléspontoktól függő álláspontok.
A francia családtámogatás jelenlegi rendszere
A francia családtámogatás (a szülők jövedelmi helyzetétől függetlenül) minden családnak alanyi jogon jár – az egyetlen szempont, amelyet a rendszer figyelembe vesz, az a gyermekek száma. Idén a kétgyermekes családoknak havi 127 euro, a négygyermekeseknek pedig 452 euro jár (egy gyermek után még nincsen támogatás).
Látott már ilyet a történelem
Nem először merül fel a családtámogatások rászorultsági elvűvé tétele: 1997-ben a szocialista Lionel Jospin miniszterelnök ígérte meg, hogy csak egy bizonyos jövedelemszint alatt járnak majd ezek a támogatások. A megvalósítás idejére már nőtt a megengedhető jövedelemszint, hogy aztán két év múlva szépen vissza is térjenek az univerzális támogatáshoz…
A Le Monde szerint elvben három megoldás forog közkézen: a támogatás jövedelemfüggővé tétele (ezt próbálták meg Jospin kormánya alatt); a családtámogatás bruttósítása és bevonása az adórendszerbe; illetve egy harmadik változat, melyben szintén adóköteles lenne, viszont már az első gyermek után is járna a családtámogatás (utóbbi két megoldás inkább a jobboldalon merült fel, de akkor sem igazán nagy lelkesedés felmutatásával).
A miniszterelnök tanulmányt vár…
A szocialisták – ellentétben 1997-tel – most kevésbé határozottak a kérdésben. Pierre Moscovici pénzügyminiszter, továbbá Bruno Le Roux nemzetgyűlési frakcióvezető és a miniszterelnök hivatala is a miniszterelnök által rendelt szakértői anyagra hivatkozva mondta azt, hogy egyelőre nem akarnak konkrétumokról beszélni, döntések pedig később lesznek (a kormány egyébként decemberben jelentette be, hogy hozzá kíván nyúlni a családpolitikához). A PS szóvivője a maga részéről annyit mondott, hogy a kérdés nem tabutéma. Cécile Duflot lakhatásért felelős miniszter szerint pedig a vita azért érdekes, mert a szolidaritás kérdését boncolgatja.
Összességében úgy tűnik, hogy a szocialistákat nem veti szét a lelkesedés a gondolattól, hogy hozzá kell (?) nyúlniuk a tekintélyes deficitet görgető családtámogatásokhoz, és egyelőre a “ne most beszéljünk róla”-taktikát favorizálják.
Nem véletlenül, ugyanis pontosan tudják, hogy duplán, triplán is aknamezőn lépkednek: Hollande elnök például még jelöltként úgy vélte, hogy a juttatás általános jellegét meg kell őrizni, továbbá az adóztatás sem járható út. Nyilvánvaló, hogy egy esetleges 180 fokos fordulattal az “ide lőjjetek!’-táblát is kitenné a mellkasára, így a legnagyobb kérdés, hogy politikai értelemben megéri-e Hollande-nak felszedegetni a levert cölöpöket.
… és a javaslatnak máshol sincs nagy támogatottsága
A politikai elit többi része sem tűnik igazán lelkesnek, sőt.
A baloldal baloldala, a kommunisták a maguk részéről élesen elutasították az univerzális juttatás megbontásának még a gondolatát is, és úgy vélték, hogy nem a megszorításhoz, hanem többek között a 75%-os adó intézményesítéséhez kellene igazi bátorság (plusz a kommunisták verbálisan rúgtak egyet a Medefen, a munkaadói oldal legerősebb szervezetén is). Hasonlóan elfogadhatatlannak minősítette az ötletet a szélsőjobboldali Nemzeti Front – ők inkább az “ártalmas” költségvetési kiadásokat nyírbálnák meg.
Az UMP képviselői szerint a családtámogatás lényege nem a fiskális igazságosság, hanem a gyermeket nevelők számára támogatás nyújtása; továbbá a kormány tönkre kívánja tenni a francia szociális rendszert és a családtámogatások rendszerét… Copé pártelnök értetlenségének adott hangot, szerinte a kassza 2,6 milliárdos hiányának a toldozgatásáról-foldozgatásáról lenne szó, és nem egy átfogó tervről a deficit csökkentése érdekében. Az ellenzéki párt központjában állítólag már készül is egy munkaanyag arról, hogy milyen érvekkel támadható a szocialista kormány esetleges intézkedése.
Érdemes hozzányúlni?
Ebben a munkaanyagban az ellenzéki párt állítólag arra is hivatkozna, hogy Európában irigyelt a francia családpolitika hatékonysága. Ebben az érvben lehet valami igazságmorzsa: egy 2010-es tanulmány szerint a francia családpolitika említett hatékonyságát nem a nagylelkűsége adja, hanem éppen a stabilitása, kiszámíthatósága: ennek köszönhető a relatíve magas francia termékenységi ráta. Ez alapján tényleg nem feltétlenül érdemes hozzányúlni a rendszerhez.
Másik oldalról úgy tűnik, hogy politikai értelemben nincsen különösebb akadálya a fiskális szigornak. A francia polgárok ugyanis egyelőre nem tűnnek annyira felháborodottnak, mint a politikai elit: egyes felmérések szerint a megkérdezettek háromnegyede (!) ért egyet a családtámogatások magas jövedelműek számára történő befagyasztásával, esetleg jövedelemhez kötésével – a többség ugyanakkor elutasítja az adóztatás ötletét.
Svédcsavar: ezek a felmérések későbbiek, mint a fent idézett párt-álláspontok. Úgyhogy nem lennénk meglepve, ha az álláspontok hamarosan alakulnának még… so stay tuned. We sure do.