136. Egy év Hollande-iában (VI. rész)

Ha egy évvel a 2012-es elnökválasztás után most vasárnap újabbat rendeznének Franciaországban, azt François Hollande vélhetően elveszítené: jelenlegi alacsony támogatottsága részben elnökként folytatott politikájának, részben pedig a Szocialista Párt “egységet és programot színlelő” választási felkészülésének köszönhető. A kormányoldal bukdácsolásai ellenére azonban a jobboldal sincs túl rózsás helyzetben. Évértékelő sorozatunk hatodik része.

Sarkozy jön, ha jönni kell

A jobboldali UMP problémái sok szempontból hasonlítanak Hollande elnök problémáihoz: ott a kérdés például, hogy milyen legyen Franciaország, vagy hogyan kezeljék a Marine Le Pen-féle Nemzeti Frontot? Kell-e szélre szólni vagy sem? Eközben három erős jelölt verseng a 2017-es jelöltségért: François Fillon volt miniszterelnök, akit a szociáis gaulle-izmus képviselőjének szokás tartani, a liberálisabbnak tartott Jean-François Copé UMP-elnök, valamint a formálisan visszavonult Nicolas Sarkozy. Kétségtelen, hogy Sarkozy mind karizmájával, mind politikai tehetségével messze a másik két politikus fölé magasodik – ezért utóbbiak abban érdekeltek, hogy mindenhol elmondják, 2017 tiszta lap és Sarkozy-nek is így kell kezelnie.

Sarkozy azonban láthatóan nem ért ezzel egyet. Választási veresége után igazi gaulle-ista visszatérési stratégiát választott, amely visszavonulással kezdődött. E hallgatás célja a politikai űr létének a tudatosítása, a 2007 és 2012 közötti időszak élményeinek a leülepítése, a kíváncsiság felkorbácsolása. Sarkozy stratégiája eleddig sikeresnek mondható, hiszen ritkán szólal meg, akkor is inkább csak üzen és szivárogtat, de minden szava számít. Legutóbb ismét egy gaulle-ista manírral jelentkezett, amikor egy újságírónak arról beszélt, hogy semmi kedve nincsen visszatérni, de ha a haza hívja, akkor lehet, hogy nem marad más választása, ez a kötelessége….

Az egyetlen szépséghiba az, hogy csőstül jönnek az “ügyek”, amelyek legjobb esetben is rengeteg időt, pénzt és figyelmet követelhetnek a volt elnöktől. Ma már Sarkozy is gyanúsított az úgynevezett Bettencourt-ügyben, ahol az a kérdés, hogy préselt-e ki az UMP és Nicolas Sarkozy illegális forrásokat a dúsgazdag L’Oréal-örökösnőből a 2007-es elnökválasztási kampánya finanszírozására. Továbbá ismeretlen tettes ellen folyik egy nyomozás, amely arra keresi a választ, hogy a néhai líbiai diktátor, Moammer Kadhafi adott-e pénzt Sarkozy-nek 2007-ben vagy előtt. És akkor még nem beszéltünk az Élysée közvélemény-kutatási szerződései ügyében folytatott nyomozásról, illetve a miniszterelnök hivatala, a Matignon szerződéseit érintő nyomozásról. (Igaz, ez utóbbi már nem Sarkozy, hanem Fillon volt miniszterelnök problémája lehet.) Mindenesetre nehéz lesz az UMP-nek kampányolni 2017-ben, ha ezek az ügyek még akkor is nyitva lesznek, márpedig a francia igazságszolgáltatás nem arról híres, hogy pikk-pakk ítéleteket hoz ilyen súlyú eljárásokban.

Az egy év Hollande-iában című évértékelő sorozat következő része holnap jelenik meg a franciapolitika.blog.hu-n Az Hollande-brand problémái címmel.

Kommentek

Kommentek