Ha egy évvel a 2012-es elnökválasztás után most vasárnap újabbat rendeznének Franciaországban, azt François Hollande vélhetően elveszítené: jelenlegi alacsony támogatottsága részben elnökként folytatott politikájának, részben pedig a Szocialista Párt “egységet és programot színlelő” választási felkészülésének köszönhető. A kormányoldal bukdácsolásai ellenére azonban a jobboldal sincs túl rózsás helyzetben. Évértékelő sorozatunk hetedik, befejező része.
Az Hollande-brand problémái
Ha már a bűnügyeknél vagyunk, meg kell említenünk, hogy Hollande elnök személyes hitelességét, ha tetszik, énmárkáját is egy bűnügy tépázta meg eddig a leginkább. Közismert, hogy Hollande első költségvetési minisztere, Jérôme Cahuzac kénytelen volt lemondani, majd elismerni, hogy mindenkinek hazudott a svájci bankszámlájáról. Hogy ilyen megtörténhetett, felettébb kínos volt, hiszen Hollande elnök azt ígérte, hogy az ő elnöksége “normális” és tisztességes lesz, és nem lesznek “ügyek”.
A botrányra válaszul – amely persze kétségbe vonta az elnök emberismeretét és vezetői képességeit – a kormány azt találta ki, hogy készít egy átfogó törvénycsomagot a közéleti etikával kapcsolatban, amely többek között a kormánytagok és a képviselők vagyonnyilatkozatainak a nyilvánosságra hozataláról is rendelkezik (és a képviselők nagyon nem akarják megszavazni). Példamutatás gyanánt a kormánytagok elsőként léptek, s kiderült, hogy közöttük is féltucatnál több a milliomos. Mármost Hollande elnök azt is mondta, hogy nem szereti a gazdag embereket, és fő ellensége a pénzügyi világ. Érdekes lenne az arcvonásait tanulmányozni, amikor megkérdezik, hogy ha nem szereti a gazdag embereket, akkor szereti-e x miniszterét? Miért nevezte ki? Látható, hogy az Hollande-márka konzisztenciája megbomlott: sem a normalitás, sem a gazdagok utálata nem tartható úgy, ahogy azt Hollande ígérte. S talán azt sem kell mondanunk, hogy 2017-ben ez az inkonzisztencia visszaüthet, ha nem kezelik (de lehet-e?).
***
2017-ig sok víz lefolyik még a Szajnán. Megválasztása estéjén François Hollande azt mondta, hogy a fiatalság és munkanélküliség fényében kéretik majd megítélni elnökségét. Ezt nyilván a francia sajtó meg is fogja tenni, de abban is egészen biztosak lehetünk, hogy a fent részletezett kérdéskörök sem maradnak majd ki ennek a ciklusnak az értékeléséből.