Jérôme Cahuzac volt költségvetési miniszter belátta, hogy jobb az, ha nem tér vissza a Nemzetgyűlésbe, így azonban időközi választást kellett tartani Lot-et-Garonne-ban. Tegnap a választók – alacsony tészvétel mellett – csúnyán felképelték a szocialistákat, kiejtve a PS jelöltjét már az első fordulóban. A második fordulóban az UMP és a Le Pen-féle Nemzeti Front jelöltje csap össze, úgyhogy a nagy pofon után máris jöhet a nagy republikánus összeborulás a szélsőjobbos párt ellen.
0. A tények: kb. 46%-os részvétel mellett Jean-Louis Costes, az UMP jelöltje 28,71%-ot szerzett; Étienne Bousquet-Cassagne, a Nemzeti Front jelöltje pedig 26,04%-ot. Bernard Barral, a kormányzó szocialisták (PS) jelöltje kiesett, mivel 23,69%-ával nem érte el a regisztrált szavazók 12,5%-os arányát.
1. Mint tudjuk, időközi választásból messzemenő következtetést levonni nem szabad, főleg akkor nem, ha alacsony részvétel mellett kerül rá sor, mint tegnap Lot-et-Garonne 3-as választókerületében (bár a 46% inkább francia viszonylatban nagy mélység). Ilyenkor ugyanis a fegyelmezett és/vagy dühödt szavazóbázissal rendelkező kisebb-közepesebb, illetve ellenzéki pártok általában felülprezentáltak a végelszámolásnál, a kormányoldal kevésbé mobilizálható szavazói pedig gyakran otthonmaradásukkal üzennek.
2. Miért érdemes mégis elidőzni ezzel az eredménnyel? Mert a francia választási rendszer, sőt, az egész politikai rendszer bipolarizáló hatású, és annak mindig van üzenete, ha egy harmadik fél bele tud szólni a nagyok játékába.
3. A baloldaliak 2002 áprilisa óta – amikor Jean-Marie Le Pen kiejtette Lionel Jospint az elnökválasztás első fordulójában – fegyelmezetten és “hasznosan” szavaznak. Mára már az átlag balos választó sem csak a szíve után megy, hanem alaposan végigszámolja, hogy az ő szavazata hol és hogyan hasznosul a legjobban, és potenciálisan hol veszhet el. Vagyis a baloldali bázis 2002 óta nagyon tudatos, pontosan szokta tudni, hogy mit miért csinál. Nem lehet nem feltételezni, hogy ezúttal nagyon tudatosan a lábával szavazott…
4. A szocialisták máris arra szólítottak fel, hogy híveik az UMP jelöltjét támogassák, ami a köztársasági reflex szép, tiszta megnyilvánulási formája. Várhatjuk, hogy a következő napokban a Nemzeti Front cserébe keményen támadni fogja az “UMPS-rendszert”, és természetesen a bevett politikai elittel szemben pozicionálja majd magát (ismét), hogy minél több tiltakozó szavazatot gyűjthessen.
5. Itt érdemes megjegyezni, hogy az FN-ellenes “köztársasági front” eszméjével és gyakorlatával az UMP-ben nem ért mindenki egyet. Konkrétan Sarkozy és hívei, akik szívesen szipkáznak szavazókat a szélsőjobbról, úgy gondolják, hogy nem érdemes ilyen összefogásokban részt venni. Fillon volt miniszterelnök (és még sokan mások) azonban nem értenek ezzel egyet, és inkább szólítanak fel a PS támogatására, mint távolmaradásra, amennyiben egy második fordulóban csak a PS és a Nemzeti Front jelöltje maradt állva.
6. A PS már a múlt héten is elvesztett két nemzetgyűlési mandátumot, most ugrott a harmadik is, ezzel tovább szűkül az amúgy is sovány abszolút többség.