Hollande elnök újévi beszédét egyfajta áttörésként értékeli a sajtó egy része: az elnök eszerint végre vállalja, hogy ő bizony nem szocialista, hanem szociálliberális (magyar viszonyokra fordítva szociáldemokrata). És valóban: Hollande végre belátta, hogy jobb az egyenes út.
François Hollande újévi beszédében megegyezést ajánlott a cégeknek: alacsonyabb adók, kisebb munkaerőköltség, cserébe pedig több munkahelyteremtés és több társadalmi egyeztetés.
A harcos retorika és az adóemelések után úgy tűnhet, hogy óriási a változás. Pedig nem az. Igen, 2012 óta az adók komolyan emelkedtek, de nemcsak a jól keresőknek, hanem a középosztálynak és a kiskeresetűeknek is a zsebükbe kell nyúlniuk. Hollande ugyanis bármit ígért, nem engedte el a költségvetési gyeplőt egy pillanatra sem. Nem kezdett osztogatásba, keményen tartja a költségvetési hiányt – vagyis a keresleti (jövedelemelosztási) oldalon fogott, amennyit csak tudott. Persze igyekezett munkahelyeket teremteni, kormánya igen sok pénzt tett félre például államilag támogatott munkahelyek létrehozására, ám a munkanélküliségi statisztikákon egyelőre nem látszanak az eredmények.
Mivel a keresleti oldalon láthatóan nem lehet begyújtani a rakétákat, Hollande úgy okoskodhatott, hogy látványosan hozzá kell nyúlni a kínálati oldalhoz, az pedig elsősorban a munkaerőköltség csökkentésén és a beruházásösztönzésen keresztül lehetséges. Itt tartunk most, erről szól a “kevesebb lesz az adó, csak teremtsetek munkahelyeket!” kezdetű újévi üzenet.
A baloldal baloldala, amely még osztja az osztályharcos szocializmus nézeteit, ezt természetesen elfogadhatatlannak tartja: szerintük növelni kell a jövedelmeket, méghozzá a tőke, de akár a költségvetési egyensúly kárára is – és ha ez megtörténik, akkor a belső kereslet növekedése majd kiváltja a beruházásokat és a növekedést (arról nem szól a fáma, hogy egy agyonadóztatott cég miből tudna beruházni, vagy hogy a meglóduló költségvetési hiányra hogy reagálna a piac, de ez már egy más kérdés).
Hollande valójában nem váltott irányt, csak végre őszintén kimondta (azoknak, akik eddig még nem vették észre), hogy mi van kőbe vésve: a költségvetés stabil marad, a vállalatok nem lesznek még a jelenleginél is durvábban adóztatva, mert remélhetőleg ők teremtenek majd munkahelyeket. Ez van a hűtőben, ezzel kell főzni.A többi megegyezés dolga, de a cél az, hogy munkahelyek szülessenek.
Hollande mindig is egyezkedős politikus volt, aki nem vetette meg a kompromisszumot és a középre állást. Ebben jó. Ez Hollande igazi politikája, még ha mégoly erőtlennek is tűnik. Emlékezzünk csak a tavaly átfogó munkaügyi megállapodásra, ami lehetővé tette, hogy a francia munkajogban megszülessen néhány igen fontos változás! Valószínűleg most is ez készül: mindenki mindenkivel leül szépen, mindenki mindenkinek elmondja a nyavajáját, aztán hoznak egy közepesen előremutató, de mindenki számára elfogadható kompromisszumot. És legalább tesznek pár lépést előre.
Ez nem feltétlenül az, amit a franciák az elnöküktől várnak. Tőkés és munkás együttműködésének, kompromisszum-kötésének ötletébe még De Gaulle bicskája is beletört. De legalább végre tiszta víz került a pohárba. Végre elhangzott az, amit úgyis mindenki tudott. Ha Hollande valamiért megérdemli rekordalacsony népszerűségét, akkor azért biztosan, mert hülyének nézte a franciákat, és nem merte megmondani, hogy mi miért történik és mi után mi következik. Talán már ő is rájött, hogy az őszintétlenség többe kerül, mint a kellemetlen igazság.
Várjuk tehát a folytatást.