A napokban megjelent decemberi statisztika nyomán eldőlt, hogy Hollande elnöknek nem sikerült betartania azon ígéretét, amely szerint 2013 végére csökkenti a munkanélküliséget. Az elnök nem tehetett mást, elismerte a blamázst. Innen most hova tovább?
Amikor decemberben megérkeztek a szintén nem túl fényes novemberi adatok, a kormány még beleállt a vitába és igyekezett bizonygatni, hogy a csökkenés elindult, és nem a kiragadott adatokat, hanem a tendenciákat kell figyelni (vö. unortodox növekedés). A kommunikációs akció természetesen kis híján közröhejbe fulladt. Ezúttal azonban, az ismételten rossz adatok láttán Hollande elnök elismerte a nyilvánvalót. Ez nem növeli, de legalább nem is csökkenti az iránta táplált állampolgári bizalmat.
Merthogy a belső bizalom közismerten alacsony az elnöki politikával szemben, és a külsőről is sejtjük a nemzetközi sajtó megnyilvánulásai nyomán, hogy az sem túl magas. Egy frissen publikált elemzés szerint ennek a bizalomhiánynak messzemenő következményei vannak, a külföldi működőtőke-befektetők például egyre inkább kerülik Franciaországot (tavaly 77%-kal csökkent a befektetések aránya).
Ténylegesen ennyit romlott volna a befektetői környezet, vagy ennyire alacsony a bizalom Hollande Franciaországa iránt? Politikai értelemben ennek a kérdésnek sok jelentősége nincsen, mert az eredmény ugyanaz. Kevesebb befektetés, kevesebb munkahely, tovább csökkenő bizalom.
Az, hogy Hollande végre felvállalta, hogy ő szociáldemokrata, pozitív dolog is lehet, mert végre ki lett mondva, hogy merre az arra (persze aki figyelt, az eddig is láthatta, mi a helyzet – sokakat ingerelt is az őszintétlenség). Leszámítva a hivatalba lépése utáni rövid időszakot, amikor egy csomó gazdasági ígéretét teljesítette (=visszavonta Sarkozy jónéhány intézkedését) Hollande alapvetően nagyon óvatos politikát folytatott. És persze rövid úton elfogyott a kezdődőkéje, kinél ezért, kinél azért.
Most mindent újra kell kezdeni, ráadásul az eljátszott kezdődőke nélkül. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy Hollande elvesztegetett majdnem két évet. A bejelentett új gazdasági program ugyanis elsősorban a bizalomépítésről szól: kifelé bizonyítani kell, hogy a nagybefektetőket szívesen látják, befelé pedig azt, hogy lesznek munkahelyek. Az út hosszú lesz, viszont elnök egyetlen szerencséje, hogy az ellenzék sem áll sokkal jobban bizalom terén.