A francia politikai uborkaszezon nem szörnyen eseménydús, de nem is eseménytelen: történtek újabb fordulatok a Sarkozy-adminisztráció egyes korrupciós ügyei dolgában, volt gazdatüntetés, lassan indul a regionális választási kampány is. Ezek mind-mind érdekes ügyek. De ahogy Magyarországon, Franciaországban is a menekültkérdés tartja a leginkább lázban a politikai életet.
Először is egy megjegyzés: Franciaországban a menekültkérdés nem tegnap került napirendre, bár a Párizs közepén kempingező menekültek látványa kétségkívül új. Aki viszont azt mondja, hogy a migrációs nyomás “új” ügy, amivel az uniónak hirtelen meg kell küzdenie, az csak azt árulja el, hogy nem igazán követi az európai és nemzetközi politikai eseményeket. Lehet, hogy Magyarországon friss az ügy, de a mediterrán térség menekültkrízise évek óta tart, a kisebb-nagyobb uniós tengeri akciók is évek óta zajlanak. Calais problémája szintén évek óta ismert. A mostani nagy felhördülés tehát nem azt bizonyítja, hogy új helyzet van, hanem csak azt, hogy új helyeken van új helyzet. Más tagállamok ugyanis – Magyarországhoz haonlóan – már korábban is panaszkodtak a menekültáradatra, és aktívan dolgoztak azon, hogy eltereljék a migrációs útvonalakat, ezzel is összefügg, hogy jelenleg a balkáni útvonal tűnik a legjelentősebbnek.
A francia kormány sem tegnap óta foglalkozik a témával. Viszonylag korán észbe kapott és igyekezett reagálni, bár vitatott, hogy mire, mert a belügyminiszter állítja, évek óta picivel 60 000 felett van a kérelmezők száma, vagyis friss megugrásról nem beszélhetünk (2007 óta viszont tényleg jelentős a növekedés). A kormány már tavaly, 2014 nyárán előkészített egy menekültügyi reformot, melyet a francia parlament mintegy fél évig csócsált és július közepén végül el is fogadott. A legfontosabb változások a párizsi régió tehermentesítése, a kérelmezők központilag szervezett és szétosztott elhelyezése és a menekültügyi eljárás felgyorsítása: az eddigi 24 hónapos ügyintézési időt kilenc hónapra rövidítik (vagyis ennyi idő alatt dől el, hogy az illető kérelmezőt megilleti-e a nemzetközi védelem, vagy nem). A legnagyobb vitát a parlamenti eljárásban az okozta, hogy a jobboldal automatikusan kitoloncolta volna a származási országba azokat, akik menekült-státusát nem ismerik el (jelenleg úgy tűnik, nagy az esélye, hogy úgynevezett papírnélküliként – illegális bevándorlóként – a területen maradjanak).
(Párizsi migráns-életkép. Forrás: BBC)
A jobboldal kritikáját látszik megerősíteni a Számvevőszék (a kormány által vitatott) jelentése, mely szerint az elutasítottaknak mindössze 1%-a hagyja el Franciaországot. A belügyminiszter egy minapi interjúban azt mondta, hogy 20%-uk marad, ami szintén nem kis szám, hiszen a menekültügyi kérelmek nagy részét, 78%-át Franciaországban is elutasítják. Másrészt illegális migrációről lévén szó, nehéz ügy, hogy ki, mikor, mit, hogyan mér, melyik szám a megbízható. Mindenesetre nyugtázzuk, hogy ez is vitatéma. A kormány egyébként nem tekinti lezártnak a vitát: most nyújtotta be a parlamentnek a következő javaslatát, mely ezúttal a külföldiek jogállását szabályozza majd újra, ami az illegálisan tartózkodók dolgát is érinti.
(Calais. Forrás: BBC)
MIndenesetre a francia közvéleményt most Calais és az általa okozott diplomáciai feszültségek, az ottani (évek, azaz szintén nem tegnap óta ismert) nehéz helyzet, illetve a két ország belügyminisztereinek közös felhívása köti le. A két miniszter a minap arra szólította fel az unió többi tagállamát, hogy saját maguk tegyenek többet az unió külső határainak védelméért (persze ebben a jelenlegi dublini rendszerben nem feltétlenü érdekeltek a határ-államok, hiszen akkor náluk jelennek meg a kérelmezők és az ezzel járó költségek, ráadásul a kérelmezők legtöbbje éppenséggel nem Görögországban vagy Magyarországon akar menekültként letelepedni, csak továbbmenne, aminek a célországok nem örülnek). Mindenesetre most úgy tűnik, hogy a Calais-ben várakozó 2-3000 migráns, és a friss német aggodalmak Görögország, Olaszország, Magyarország mellett már a legnagyobb tagállamokban is “hangulatot csinálhatnak”, azaz belpolitikai okokból is érdekeltté válhatnak ezek a tagállamok egy új uniós rendszer minél gyorsabb kialakításában.
(Egyébként ha valaki tud franciául, itt egy jó kis cikk arról, hogy a Calais-ben kempingező migránsok miért gondolják, hogy Nagy-Britanniában jobb az élet, mint Franciaországban – első látásra ez azért lehet meglepő. De van mögötte racionalitás.)