A franciák (is) imádják az összeesküvés-elméleteket. Számító politikusok, gonosz szándékok, és persze semmi sem véletlen…
A Toulouse-ügy tökéletesen alkalmas arra, hogy titokzatos összeesküvés-elméletek tárgya legyen: az elkövető meghalt, nyilvános tárgyalása nem lesz. A nagy katarzis elmarad. Talán sosem tudjuk meg, hogy mi, hogyan, és főleg miért történt (ha egyáltalán egy magányos elkövető tettének okait el lehet valamilyen nagyobb narratívában mesélni…). Mindenesetre a kikerülő információk szükségképpen hiányosak, és szinte automatikusan beindítják a túlfűtött fantáziákat.
Az összeesküvés-elméletek első és legfontosabb kérdése, hogy "kinek jó"? Tegyük mármost fel mondjuk ellenzéki pozícióból, hogy Sarkozy-nek az az érdeke, hogy napirenden tartsa a biztonságpolitika témáját, és megakadályozza, hogy a szocialisták gazdasági üzenetei uralják a napirendet.
A második lépés az érdekek és a konkrét események összekötése. Ha tehát Sarkozy számára kedvező a biztonságpolitika témája, akkor biztosan az ő érdekében álltak a toulouse-i események is.
Innen már csak egy lépés a "szándéktulajdonítás": ha érdekében állt Toulouse, akkor ezt nyilván el is kellett titkolnia, ergo a merénylő halála is Sarkozy érdeke. Ha a merénylő nem él, akkor nem is beszélhet ezekről az érdekekről.
Minden tervezett, semmi sem véletlen, nincsenek nem szándékolt következmények, és gonosz, kiszámíthatatlan erők tevékenykednek a háttérben – kizárólag önérdeküket követve. És akkor még nem beszéltünk az olyan összeesküvés-elméletekről, melyek már a CIA-t és az amerikaiakat is bele tudták emelni ebbe a történetbe az összeesküvés-elméletek között klasszikusnak számító al-Kaidás vonalon elindulva.
Ugyanez a gondolkodásmód volt megfigyelhető Dominique Strauss-Kahn new york-i szexbotránya idején. "Tőrbe csalták! Ez csapda volt, Nicolas Sarközy ügyes csapdája fő ellenfele kiiktatására" – mondták sokan.
Ám akik ezt mondták, két tényezőről elfelejtkeztek. Az egyik egy költői kérdés: vajon tőrbe lehet-e csalni valakit egy ilyen csapdával, ha nem sétál bele önként és dalolva, ha nem egy olyan emberről van szó, akit "láttak már" a párizsi prostitúció melegágyának számító boulogne-i erdőben is? Másodszor: tényleg akkor és úgy volt ez Sarkozy érdeke, ahogy történt? Nem lett volna jobb Sarkozy számára, ha azután kerül elő a szex-dosszié, miután DSK hivatalosan szocialista elnökjelöltté válik, s a szocialista vezetők kivétel nélkül körbedicsérik, ahol csak lehet, hogy nincs nála alkalmasabb és megbízhatóbb jelölt földön, s égen?
Néha túl sokat nézünk ki a politikai szereplőkből. Azt gondoljuk – csak azért, mert tudnak élni egy adott helyzet nyújtotta lehetőséggel -, hogy akkor biztos a helyzetet magát is ők idézték elő. Pedig az esetek többségében nem a tengerész kavarja a hullámot, csak ügyesen megüli.