62. Sok vagy kevés a 68?

Úgy hírlik, csalódásként élték meg a szocialista párt (PS) vezetői, hogy az Harlem Désir nevével fémjelzett és a teljes pártelit által támogatott platform csak a szavazatok 68%-át szerezte meg a belső pártszavazáson. Pedig aki többet várt, illúziókba ringatta magát.

Nem túl “tudományos érv”, de ki hinne el egy 80, 90%-os eredményt akkor, amikor a szocialista kormány éppen az elmúlt évtizedek egyik legkeményebb költségvetését nyújta be, amikor a baloldal baloldala tüntet és elégedetlen, amikor a fiskális paktum újratárgyalásából a fiskális paktum csont nélküli ratifikálása lett? Valójában a 68% még éppen az az arány, amelyet egy ilyen helyzetben és egy ekkora nyomással megtámogatott platform esetében még el is lehet hinni.

Másrészt a 68% mutatja, hogy a belső demokrácia tényleg működik a szocialistáknál, ami rendkívül fontos legitimáló tényező lehet azok után, hogy Martine Aubry és Jean-Marc Ayrault gyakorlatilag egymás között lezsírozták, hogy ki lesz a következő főtitkár. Az arány tehát nemcsak a programnak, a módszernek is szólt: a pártelit sem lépheti át a belső pártdemokrácia íratlan szabályain szankciók nélkül.

Desir_2339336b.jpg

Magasabb arány = hosszú távon több probléma? (a kép forrása)

Harmadrészt voltak már olyan időszakok a szocialisták történetében, nem is olyan régen, amikor nagy egyetértések és nagy kompromisszumok születtek, s amikor a főtitkár személye is pártmutyik és platform-kompromisszumok jegyében dőlt el. Általában előre megegyeztek az elvtársak és a platformok, hogy ki mi lesz… Mit mondjunk? Nem ezek voltak a szocialista párt legsikeresebb és legdicsőbb évei, kár lenne visszatérni hozzájuk.

Talán a pártszavazás eredménye nem csalódás, hanem egy reális arány, amely azt üzeni: vannak más platformok is a pártban, nem mindenki elégedett a kormányzati teljesítménnyel, és szintén nem mindenki elégedett a lemondott főtitkár és a miniszterelnök módszereivel.

Kommentek

Kommentek