Hollande elnök november 5-én kapja kézhez azt a jelentést, amely a francia versenyképesség ügyéről szól, és amely a Le Figaro szerint radikális járulék- és kiadáscsökkentést, valamint ÁFA-emelést szorgalmaz – magyarul nagyon nem azt, amit a szocialista kormány jelenleg csinál. Közben Arnaud Montebourg illetékes miniszter a Made in France népszerűsítéséért rodeózik. Kellemetlen lehet a kormány számára, ha összeér a két ügy.
Louis Gallois, az EADS volt vezetője csak november 5-én adja át Hollande elnöknek a versenyképességről szóló jelentését, de már most kiszivárgott, hogy mi lehet benne – és ahogy az már lenni szokott, megkezdődött a vita a még nem is ismert tartalomról. A jelentés állítólag 2-3 évre elnyújtva mintegy 30 milliárd eurós járulékcsökkentést szorgalmaz, ellentételezéseként pedig többek között ÁFA-emelést, illetve a kormány által előirányzotnál jelentősebb kiadáscsökkentést. A hírek szerint a szerző, Gallois igyekszik terveihez meggyőzni a szakszervezeteket, például azzal, hogy a cégek irányító testületeiben részvételi és hozzászólási jogot biztosítana a munkavállalóknak.
A jelentés nyilvánvalóan kellemetlen: az ellenzék saját politikáinak az igazolását látja benne, a kormányoldal pedig hangsúlyozza, hogy a kormány joga eldönteni, hogy mit fogad meg belőle, és mit nem. A Le Monde szerint ráadásul az is problémát jelent, hogy a munkaerő költségének az ügyét a kampány időszakában nem beszélték át, így nagyjából senki nem ért egyet senkivel a kormányban, még abban sem, hogy a probléma létezik-e egyáltalán. Közben a szocialista képviselők egy része szórakoztató közleményekben üzenget a kormánynak, hangsúlyozva, hogy a jelentést “nem szabad szőnyeg alá söpörni”.
 |
| Montebourg komolyan gondolja (Forrás: Le Monde) |
A vita már csak azért is érdekes és aktuális, mert Arnaud Montebourg ipari ügyekért felelős miniszter éppen a napokban gondolta bedobni azon ötletét a francia cégek segítése érdekében, hogy legyenek a boltokban Made in France-polcok, illetve ha már lendületben volt, kikelt kicsit az okostelefonok importja ellen is. Ötleteivel természetesen nem aratott sikert a WTO és az Európai Bizottság köreiben, ahol protekcionizmussal vádolták meg, talán nem is alaptalanul. Mondanunk sem kell, nem az a kellemetlen, ha a WTO vagy az EB képviselői beszólnak, hiszen ez a dolgok rendje, hanem az, ha a két ügy valahol valamikor összeér, és esetleg ügy tűnik, hogy a francia kormány mindenre hajlandó, csak arra nem, hogy végigondolja, tényleg sokba kerül-e a munkaerő Franciaországban.
Az esélyeket jól mutatja az a szenátusi jelentés, amely a munkaerő költségéhez, illetve a munkaerőpiachoz is hozzányúló versenyképességi reform mintapéldájáról, Németországról szól. A címe: Német gazdasági sikerek – milyen áron? A jelentést készítő delegációt “megdöbbentette” az a szociális ár, melybe a német versenyképességi reform került. Nagyjából látható, mire számíthatunk.