95. Csak erős idegzetűeknek!

Drágaszágok, ha már olvastatok szörnyűségeset, akkor nagyjából el is tudjátok képzelni, milyen Laurent Wirth A francia kivétel című kötete.

Már azt hittem, végre találtam egy magyar nyelven is elérhető szöveget, amely relatíve jól összefoglalja a modern Franciaország viselt dolgait… egy olyen “izé” gondolatom volt, hogy esetleg lehet itt egy könyv, amelyet jó szívvel ajánlhatok mondjuk egyetemi hallgatóim figyelmébe.

Ez a röpke gondolat csak részben bizonyult helyesnek. A tartalommal még nem is lenne (akkora) gond, de a fordító, a kiadó, a nem létező szakmai lektor és a nem létező olvasószerkesztő egészen biztosan azon dolgoztak, hogy ez a “magyar nyelven is elérhető szöveg” teljesen olvashatatlan, élvezhetetlen, hülyeségekkel teli – vagyis borzasztóan rossz legyen.

Nem akarom megfosztani a nagyon elszántakat és az erősebb idegzetűeket az élmény teljes körű átélésétől, ezért néhány gyöngyszem álljon itt csupán – mintegy illusztrációként (heJesírás és nyelvhelyesség természetesen az eredeti szerint):

“Ahogy ezt Thomas C. Franck ki is fejtette “A világ diplomáciája” című újság egyik cikkében…” (9. o.)

“Szerintük “rendszeres államcsínynek” lehettünk szemtanúi, amit François Mitterrand hajtott végre, aki 1983-as győzelem óta nem félt gyakorolni teljes elnöki hatalmát.” (59. o.)

“… (a régiót ezután egy általános választójog alapján megválasztott tanács igazgatta, ami tejhatalmat kapott eddigi részhatalmával szemben)…”  (66. o.)

“… elkezdtünk félni, hogy a reform következtében az évszázadokon át összefonódó kapcsolati szállakat fel kell bontani.” (67. o.)

“Alkotmányos Tanács” (68. o.)

“Miután leltárba vették az egyház javait, annak kezelését kulturális szervezetekre bízták.” (73. o.)

“A népfront idején egy kulturális demokratizálódási folyamat vette kezdetét, amely ugyan visszahozta a liberalizációt, de végül felvirágzott.” (113. o.)

“Az európai állampolgárság csak egy hijú ábránd.” (125. o.)

“Ezt a kérdést valószínű nem vetették fel a forradalmat gerjesztő társadalmi törekvésekkor, melyek Rousseau kedves szerződését tartották követendő példának….” (128. o.)

“… manapság van egyfajta irányzat az újságírók és a politikusok között, mely általánosítja a technokratákat, és bruxelles-i technokratáknak hívja őket.” (145. o.)

És ezek csak azok az idézetek, amelyeket olvasás közben muszáj volt egy smiley-val, esetleg aláhúzással megjelölnöm… Szóval: szép munka, gratulálunk! Emlékezzünk meg hát a könyv pontos bibliográfiai adatairól, hogy tudjátok, mit kell kerülni, mint a pestist:

Laurent Wirth: A francia kivétel. ford.: Renner Gabriella. Imedias Kiadó, 2008.

PS: aki mindegyik példában pontosan megtalálja, mi a hiba, kap valami csokit :).

Kommentek

Kommentek