A francia Szenátus 174-171 arányban megszavazta, hogy amnesztiában részesüljenek azok, akik 2007. január 1. és 2013. február 1. között, tüntetések, sztrájkok, szakszervezeti megmozdulások stb. alkalmával maximum öt év börtönnel fenyegetett bűncselekményt követtek el. A kommunisták javaslatába enyhítő célzattal ugyan alaposan belenyúlt a kormányoldal, de azért támogatta. Ami – ha jobban belegondolunk – elképesztő: a jogszabály tökéletesen szembemegy a Francia Köztársaság alapértékeivel.
Szocialista ajándék a baloldal egyre hangosabb baloldalának? Békejobb balra? Meglehet, de hogy ez az ajándék igazságos, netalán jogszerű lenne, mint ahogy azt a baloldal baloldalán a kommunisták és a Baloldali Front hívei előadják, az azért barokkos túlzás.
Az amnesztia-törvény ugyanis a vagyon elleni bűncselekmények elkövetői között politikai alapon szelektál:
– Szociális megmozduláson törtél-zúztál? -> Jó ember vagy, amnesztiát kapsz!
– L’art pour l’art törtél-zúztál? -> Bocsi, sittre Veled!
Ez a törvény mind szellemében, mind céljában a lehető legtávolabb áll a jogegyenlőség republikánus eszméjétől, amelyet amúgy a franciák oly nagyra tartanak (csak játszunk el a gondolattal: ha a Nemzeti Front szélsőjobbos híveinek a randalírozásairól lenne szó, akkor hirtelen a kommunisták is a republikánus jogegyenlőség ultima ratió-ját rántanák elő a cilinderből).
Abban is van igazság, amivel a munkaadói szervezetek érvelnek: a törvény felhívás keringőre, és nem igazán a társadalmi párbeszéd módszereit képviseli (mint amilyen például a januárban sikerrel zárult tripartit egyeztetési kör). Az amnesztia-törvény a jelen állapotában azt üzeni, hogy törhetsz, zúzhatsz, rongálhatsz: szakszervezeti aktivistaként jogod van hozzá, ha meg nincs, akkor majd utólag lepapírozzuk, hogy legyen.
Akármit is mond a kormány szóvivője, szó sincs arról, hogy itt bármiféle egyensúly teremtődne a szakszervezeti jogok, a tiltakozás joga, meg a köztársasági jog között. Az lenne a kormánypárti üzenet, hogy aki a mi kutyánk kölyke és ideológiai okokból tör-zúz, az nemes és igazságos tettet követ el, aki meg csak úgy, az büntetendő? Tényleg ezt fogják előadni a szocialisták a május 16-án kezdődő nemzetgyűlési vitán is?
A francia republikánus rendszerben, és alapvetően minden modern demokratikus jogrendszerben úgy áll a dolog, hogy alapesetben mindenkire vonatkozik a törvény, vagyoni helyzettől, bőrszíntől és politikai szimpátiától függetlenül. Ha pedig társadalmi osztályok, bőrszín, meg politikai hovatartozás alapján kezdünk különböző szabályokat szülni, akkor már nem beszélhetünk jogegyenlőségről. Nem mellesleg volt ilyen a történelemben, például a republikánus egyenlőség gondolatát felvető nagy francia forradalom előtt, csak akkor ugye nem a “munkás” volt a kedvezményezett, hanem a ló másik oldala…
Érdeklődéssel várom a francia baloldal, és különösen a kormánypártok részletesen kifejtett véleményét arról, hogy a “szabadság, egyenlőség, testvériség” hazájában hogyan és miért lehetnek egyesek egyenlőbbek az egyenlőknél és garázdaságuk vajon milyen erkölcsi érvvel védhető. Aztán ha ezt a kérdést kimerítettük, áttérhetünk arra, hogy a garázdaságban hol leledzik “az igazságosság”.
Keressük együtt Petőfit!