141. Fillon kontra Sarkozy

François Fillon és Nicolas Sarkozy ugyan öt évig együtt dolgoztak mint köztársasági elnök és mint miniszterelnök, de hiba lenne azt gondolni, hogy össze vannak ragasztva. Sosem voltak, és soha nem is lesznek.

Muszájból miniszterelnök

Nagyon ritka az, hogy egy köztársasági elnök egy miniszterelnökkel csináljon végig egy ciklust a francia rendszerben. A dinamizálásnak, a lezárásnak, az újrakezdésnek stb. legegyértelműbb üzenete az, ha az elnök meneszti a miniszterelnököt. Ráadásul más- és másmilyen miniszterelnöki személyiség felel meg a ciklus elején szükséges reformoknak, nagy intézkedéseknek, és a ciklus végi kampányüzemmódnak. Nincs okunk azt feltételezni, hogy Sarkozy nem tudta ezt: bár vélhetően akarta volna, azért nem tudta lecserélni Fillont, mert jóval népszerűbb volt nála, és ha elengedte volna, azzal egy potenciális ellenfelét is kiengedte volna kontrolláló kezei közül.

Miért volt népszerűbb?

Miért volt Fillon népszerűbb Nicolas Sarkozy-nél, mikor a franciáknál is az a “szokás”, hogy az elnök népszerűbb a napi ügyeket intéző, azokban rendszerint ledarálódó miniszterelnöknél? A válasz nagyon egyszerű: Sarkozy hiperaktív elnökként simán beleszólt olyan napi ügyekbe is, amiket a miniszterelnöknek kellett volna intéznie, azaz az elnök kitartóan darálta magát, ahelyett, hogy az intézményrendszer és a szokásjog adta lehetőségek keretei között védte volna magát és népszerűségét.

Szociális gaulle-izmus vs. a büszke jobboldal

Fillon és Sarkozy a kortárs francia jobboldaliság két különböző “ágát” jeleníti meg, noha egyazon pártban politizálnak. Fillonról azt szokás tartani, hogy a republikánus, szociálisan érzékenyebb gaulle-izmus képviselője, Sarkozy viszont egy kemény, sikerorientált, reformorientált és “szigorú” jobboldaliság híve, noha természetesen az ő politikájában is megjelenik számos egyértelműen gaulle-ista manír és gondolat. Sok esetben taktikai okokra vezethetők vissza a hangsúlykülönbségek a két politikus között: nem éppen a magát republikánusnak pozícionáló Fillon mondta-e néhány hete, hogy teljesen összeegyeztethetetlen az ő és Sarkozy megközelítése a Front Nationallal kapcsolatban? (Közismert, hogy Sarkozy szívesen portyázgatott jobbra húzva az FN vadászterületein, ami 2007-ben bejött neki, 2012-ben viszont inkább nem.)

A cél: 2017

Most, hogy Fillon lemondott az UMP elnöki posztjáról, és inkább a 2017-es elnökválasztásra figyel, nem véletlen, hogy Sarkozy is céltábla lett számára. A megkomponált “politikai leválás” elengedhetetlen ahhoz, hogy ne úgy tekintsenek Fillonra, mint Sarkozy klónjára – noha a politika iránt érdeklődő nagyközönség eddig is tudhatta, hogy nem szívszerelemből dolgoztak együtt (legalábbis a 2007-2012-es ciklus második felében). Ugyancsak nem véletlen, hogy Fillon azt hangsúlyozza, 2016 környékén Sarkozy is nulláról indul, ő is ugyanolyan jelölt, mint a többiek: még csak az kellene, hogy Sarkozy legyen az “elnök úr”, Fillon meg a “miniszterelnök úr”. Az efféle erőviszonyok az álmoskönyv szerint nagyon károsak a mindenkori “miniszterelnök urak” számára: azóta is legendás, hogy 1988-ban Mitterrand elnök ezzel a megszólítással alázta porrá Jacques Chiracot az elnökjelölti vitában…

Kommentek

Kommentek