Nemrég jelent meg az Amnesty International szokásos éves jelentése az emberi jogok helyzetéről. Franciaország az emberi jogok hazájának tekinti és pozicionálja magát – de vajon vallott-e itt-ott kudarcot ez a törekvése? A jelentés szerint néha bizony igen. Nézzük, mikor és hogyan! (N.B. most bizony nagyon csúnyák leszünk Franciaországgal, mert a pozitív fejleményeket hanyagoljuk… .)
A jelentés
1. Fogvatartottak halála (rendőri bántalmazás): e cím alatt 6-8 tavaly befejezett vagy még tavaly is folyamatban lévő ügyet tárgyal a jelentés. Bár ezeket az eseteket most részletesen nem ismertetjük, egy dolog egészen biztos: a sértettek mindegyike “idegen nevű”, azaz feltételezhetően mindannyian bevándorlók, menekültek, vagy honosított állampolgárok. Ha pedig ez így van, az már önmagában is sokat elmond.
2. Kínzás: a jelentés szerint a büntetőjogban nem létezik a nemzetközi standardoknak megfelelő definíció, a túlkapások kivizsgálása nem hatékony és nehézkes.
3. Diszkrimináció: az AI szerint az etnikai és vallási kisebbségeket, valamint az LMBT-közösséget sújtja diszkrimináció Franciaországban. Az igazoltatásokkal kapcsolatban ugyan született szabályozás egy etikai kódexben, ám továbbra is jellemző az etnikai alapú igazoltatás (az Amnesty említi, és mi is beszámoltunk róla, hogy a belügyminiszter ellenezte az igazoltatások beígért adminisztrálását, nem is született róla azóta döntés). A jelentés megemlíti továbbá a látható vallási jelképek viselésének a tiltását, ami a muszlim nők indirekt diszkriminációjához vezet, illetve az utazó emberek (egyébként általában romák) önkormányzati regisztrációs kötelezettségét.
4. Kitelepítések: a jelentés tárgyalja a romatelepek felszámolására irányuló intézkedéseket, amelyek európai szinten is felhördülést keltettek és amelyekről mi is írtunk korábban.
5. A jelentés ugyancsak kritizálja a menedékkérők ügyeinek kezelését.
“Nem méltó Franciaországhoz…”
És a százezer forintos kérdés: ez sok vagy kevés? Nehéz lenne megmondani, talán nem is érdemes méregetni – egy dolog biztos: Franciaország az az ország, amely a legbüszkébb arra, hogy az emberi jogokért és az emberi szabadságért lép fel nemzetközi szinten. Ezért minden egyes jogsértés, amelyre nem érkezik adekvát válasz a francia hatóságok, az állam, a közösség részéről, az rombolja ezt az imázst.
A bevándorlók, romák, muszlimok diszkriminációja egyértelműen kiviláglik az anyagból, persze azt nehéz megmondani, hogy ez mennyire rendszerszintű és mennyire társadalmi válságok tünete. Mindenesetre nem ez az egyetlen jelentés, amely az iszlám kapcsán kritizálja Franciaországot, tavaly az amerikai State Department (Külügyminisztérium) is hasonló aggályokat fogalmazott meg, és az is egyértelmű, hogy a tavalyi kampányokban nyíltan vagy burkoltan folyamatosan jelen volt a diszkriminatív beszédmód (az AI erről nem ír, mivel jelentése jogi és nem politikai természetű).
Aki pedig nagyon hasonlítatni óhajt, annak itt a magyar jelentés linkje. Mondhatnánk, hogy jó olvasgatást hozzá, de hát ezek a jelentések a legkevésbé sem szívderítőek. Sajnos.