Ha minden úgy alakul, ahogy az várható, akkor a következő hét rendkívül szórakoztató pillanatokat tartogat a francia politikát érdeklődéssel figyelők számára. Hogy miért? Mert váratlanul visszatér a politika színpadára Nicolas Sarkozy – minden bizonnyal jóval előbb, mint ahogy azt egyébként szerette volna.
A múlt héten ugyanis az Alkotmánytanács visszadobta Sarkozy 2012-es kampányköltségvetését, aminek következtében a volt elnök pártja, az UMP egy könnyed kis 10-11 millió eurós pénzügyi visszatérítéstől esik el – ez nagy érvágás, hiszen a párt ellenzékben van, ami ugye a pártkasszáknak amúgy sem jelent sok jót az álmoskönyv szerint (az UMP állami támogatása jelentősen lecsökkent 2012 óta, miközben tele van piaci hitelekkel, amelyeket mostanában kellene elkezdeni törleszteni).
Újra itt van
Sarkozy azonnal bejelentette, hogy “lemond” az Alkotmánytanácsban betöltött tagáságról – ami ugyan teljes közjogi nonszensz, hiszen az alkotmány explicite előírja, hogy a volt elnök hivatalból tagja a testületnek, de legalább jól hangzik. Arra természetesen van jól bejáratott lehetőség, hogy a volt elnök ne vegyen részt a testület munkájában, de ez a legtöbb, amit tehet. A lemondás “drámai” bemondása nyilván azért volt szükséges, mert Sarkozy a következő napokban biztosan nem úgy fog viselkedni, ahogy az egy Alkotmánytanács-tagtól elvárható: kezdjük mindjárt ott, hogy hétfőn várhatóan részt vesz az UMP vezetésének a válságtanácskozásán, ahol a kialakult helyzetről egyeztetnek. Hogy Sarkozy mostantól ismét pártpolitikusként kíván / kénytelen mozogni a politikai térben, az pénteki üzenete alapján is egyértelmű, az üzenetben ugyanis már a 2017-es (kormány)váltás lehetőségére is utal.
 |
| Sarkozy a Facebookon fordult támogatóihoz |
A megszorult ellenzéki párt egyébként azonnal segítséget kért támogatóitól, erőteljes kampányba kezdett, és néhány nap alatt 1 millió eurót meghaladó adományt sikerült összekalapoznia.
Kényszerhelyzetben
Sarkozy tanácsadói, barátai igyekeznek a “visszatérés” jelentőségét minimalizálni, hiszen kényszerhelyzetből kifolyólag, túlságosan korán, és nem a volt elnök ritmusában történik. A következő választásig még négy év van (az ellenzéki előválasztásig három), és Sarkozy-nek most az lenne az érdeke, hogy úgy legyen jelen, mint potenciális megmentő, mint logikus alternatíva, hogy nem beszél, nem darálja magát a pártpolitikában. A kényszer-visszatérés azonban darálódást is jelent, nem véletlen, hogy Sarkozy kritikáira már maga Hollande elnök is fontosnak tartotta válaszolni, nem is beszélve Christiane Taubira igazságügyi miniszterről, vagy éppen Marine Le Pen FN-elnökről: mindenkinek érdeke visszahúzni Sarkozy-t a pártpolitikai erőtérbe, hogy minél inkább elhasználódjon, és hogy minél kevésbé játszhassa a haza hívó szavára váró államférfit.
Egyébként tízből hét francia már ma is úgy gondolja, hogy Sarkozy 2017-ben jelölt lesz, ugyanakkor tízből hat nem szeretné, hogy induljon az elnökválasztáson. Az UMP szimpatizánsainak viszont 67%-a őt látná szívesen a párt jelöltjeként.
Valami elkezdődött.