Ha valami megakadályozhatja Nicolas Sarkozy politikai visszatérését, akkor az őt fenyegető “ügyek” biztosan. És a múlt héten megint előjött egy: a Bettencourt-ügy leágazásaként a volt elnök befolyással üzérkedés gyanújába keveredett.
Hosszú tömött sorban érkeznek az “ügyek”
Az elmúlt néhány nap nem úgy kerül majd be a történelemkönyvekbe, mint az ellenzéki UMP legfényesebb időszaka. Az éppenhogy kirobbant túlszámlázós ügyre viszonylag gyorsan megérkezett az újabb botrány: kiderült, hogy Patrick Buisson, Nicolas Sarkozy egykori szélsőjobbos tanácsadója titokban rögzítette az elnökkel folytatott beszélgetéseit, és hogy, hogy nem, ezek a felvételek ki is szivárogtak a sajtóba. Az igazságszolgáltatás egyébként gyorsan döntött a kérdésben, kártérítést ítélt meg Sarkozy-éknek, illetve kötelezte az Atlantico.fr weboldalt, hogy vegye le a felvételeket (mert az Internet így működik…:). A Buisson-történet roppant kellemetlen volt, talán kínos is, hiszen milyen állam az, ahol elnöki értekezleteket rögzítenek titokban mindenféle tanácsadók – de semmi több. Persze néhány héttel a helyhatósági választások első fordulója előtt a kormányoldal joggal örült neki.
Aztán újra előszedték Sarkozy-t: megint az “ügyek”
Aztán váratlanul robbantotta a hírt a Le Monde című napilap: Sarkozy és két volt belügyminisztere telefonját hónapok óta figyelik és lehallgatják a 2007-es kampányának állítólagos líbiai finanszírozása miatt. Úgy tűnt a nyomozás során, hogy Sarkozy tudott a lehallgatásról, sőt, ügyvédje segítségével álnéven vett második készülékkel is dolgozott. A lehallgatásokkal párhuzamosan zajlik a nyomozás az úgynevezett Bettencourt-ügyben, amelyről Sarkozy igen jól értesültnek tűnik (a Bettencourt-ügy egy bonyolult pártfinanszírozási ügy, amelyben Sarkozy-t egyébként tisztázták). És itt beindul a verkli, érik az új botrány. A gyanú szerint a volt elnök egy magasrangú tisztviselőtől, Gilbert Azibert-től értesült a Bettencourt-ügy őt érintő nyomozati cselekményeiről, cserébe pedig pozíciót ígért neki Monaco-ban. Ha igaz az, amit a Le Monde ír, akkor a befolyással üzérkedés tankönyvi esete áll fenn. Ami viszont meglepő, az az, hogy nem ebből lett igazi botrány. Az ellenzéknek sikerült úgy kevernie a lapokat, hogy a kormány érezze magát rendkívül kellemetlenül, és ne az a Sarkozy, aki ismét gyanúba keveredett (a volt elnök politikai jövőjét fenyegető ügyekről egyébként itt található egy szép hosszú összefoglaló).
Le lehet-e hallgatni egy ügyvédet?
A lehallgatott beszélgetések egy részében Sarkozy ügyvédjével, Thierry Herzoggal beszélget – hozzá kell tenni, hogy ő szintén gyanúsítottja ennek az ügynek. Az ellenzék ugyanakkor bele tudott kapaszkodni az ügyvédi titoktartás és az ügyvéd-ügyfél beszélgetések titkosságának az elvébe. Ügyes és sikeres húzásnak tűnt, mert a vitát sikerült eltéríteni. Tényszerűen egyébként a francia büntetőeljárási törvény nem tiltja az ügyvédek lehallgatását, különösen akkor nem, ha maguk is gyanúba keverednek. A véletlen lehallgatások esetleges felhasználásáról, illetve felhasználhatatlanságáról pedig szintén szólnak paragrafusok.
Miniszterek a célkeresztben
A vitát még tovább sikerült bonyolítani, amikor az ellenzék azt kezdte el kérdezgetni, hogy a kormány mikor és hogyan értesült a lehallgatás tényéről, illetve tudtak-e a lehallgatott beszélgetések tartalmáról – Jean-Marc Ayrault miniszterelnök, Manuel Valls belügyminiszter és különösen Christiane Taubira igazságügyi miniszter pedig finoman fogalmazva sem voltak képesek egységes történetet előadni. Röpködtek a mindenféle dátumok és történetek arról, hogy ki, mikor, milyen feljegyzéseket kapott ebben a témában, és hogy a kormányoldal instrumentalizálta-e az “ügyeket” a helyhatósági választási kampány hajrájában. Mondanunk sem kell, ez kedvezett az ellenzéknek, addig sem kellett a Sarkozy-t érintő vádakról beszélni.
Itt tartunk most…
… és egészen biztos, hogy a dolognak nincsen vége, Az ilyen ügyeket persze nem két hét alatt szokták lezárni, úgyhogy egy dolgot mondhatunk biztosan: Sarkozy ismét a nyakába vehet egy harcot, amelyet meg kell nyernie, ha ismét elnök akar lenni.