“François Hollande meglepően gyenge köztársasági elnöknek látszik, aki sem tekintéllyel, sem vízióval nem rendelkezik – de legalább roppant népszerűtlen. Egyetlen vigasza az lehet, hogy a parlamenti ellenzék sincs sokkal jobb állapotban: az UMP az elmúlt másfél évben gyakorlatilag csak pártvezérei és erős emberei iszapbirkózásával és botrányaival vétette magát észre. A parlamenti pártok gyengesége azonban utat nyithat az egyre szalonképesebbnek tűnő szélsőjobboldali párt, a Marine Le Pen-féle Nemzeti Front előtt. A kérdés, hogy ki és hogyan állíthatja meg ezt az előretörést. Elképzelhető, hogy egy erős ember, Nicolas Sarkozy rehabilitációjával végződik majd ez a ciklus?”
A cikk folytatása az Élet és Irodalom 2014. április 18-án megjelent számában, illetve az alábbi linken olvasható.