Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy technikailag hogyan bonyolítják le a francia szocialisták (PS) előválasztását, illetve hogy a megmérettetésnek milyen szabályai vannak. Összefoglaló a www.lesprimairescitoyennes.fr oldal információi és sajtóhírek alapján, illetve néhány megállapítás a nem túl izgalmasan folydogáló kampányról. Ám vigyázat! Az események a hétvégi szenátusi választás nyomán könnyen felpöröghetnek.
1. Mindenekelőtt: kik szavazhatnak, kiknek szól az előválasztás? Nem szigorúan vett belső szavazásról van szó, hanem egy minden francia (és bizonyos esetekben nem francia polgárok előtt is) nyitva álló szavazásról. Alapesetben mindenki részt vehet benne, aki a választói névegyzékben szerepel 2010. december 31-ig bezárólag (ellentétben a magyar szabályozással, Franciaországban a választó névjegyzéket nem automatikusan állítják össze, hanem fel kell rá iratkozni). Ahhoz, hogy valaki szavazhasson, legalább 1 euróval hozzá kell járulnia a szervezési költségekhez, és alá kell írnia egy nyilatkozatot, hogy osztja a baloldal értékrendjét. Ebből következik az is, hogy elvben akár az ellenfelek is megpróbálhatják úgy manipulálni a folyamatot, hogy olyan jelölt kiválasztását segítik elő, akinek kisebb az esélye a 2012-es elnökválasztáson Sarkozy-vel szemben – efféle akcióról persze nehéz lenne megbízható tudást szerezni, így csak nyugtázzuk ennek az elvi lehetőségét. 2007-ben egyébként úgy tartják, hogy az új belépők (a "20 eurós párttagok") döntötték el az akkor még szigorúan a szocialista párton belól zajló előválasztást Ségolène Royal javára.
2. Csak megjegyyzésként jelzem, hogy a kormányzó UMP korábban azzal támadta a szocialistákat, hogy a személyes adatok kezelése nem megfelelően zajlik az előválasztás során (lásd adatbázis-építés, a választók nézeteinek listázása stb.). A pártnak különböző garanciákat kellett adnia arra, hogy az adatokat a jogszabályok betartásával kezelik, ráadásul hivatalos szervek is delegálnak megfigyelőket a szavazóhelyiségekbe (sőt, a szocialisták még azt is felajánlották, hogy a kormányzó párt maga is küldjön megfigyelőket, de erre az UMP nem tartott igényt..). Természetesen ezzel a támadással az előválasztás legitimitásának a csökkentése és a demobilizáció lehetett az UMP célja, hiszen a szocialisták egyértelműen deklarálták: minél többen mennek el szavazni, annál nagyobb lesz az ellenzéki összefogás legitimitása 2012-ben.
3. A szavazás első fordulójára okóber 9-én kerül sor. Ha az eredménytelen, azaz egyetlen jelölt sem éri el a szavazatok több, mint fele plusz egy szavazatot, akkor kerül sor második fordulóra október 16-án. E napokon mintegy 10 000 szavazóhelyiséget szándékozik működtetni a Szocialista Párt (!).
4. A jelölteknek előre meghatározott számú ajánlással kell rendelkezniük a szocialista választott tisztviselők között. Más szövetséges pártok, akik jelöltet állíthatnak a PS szavazásán, maguk határozzák meg a jelölés feltételeit. A július 13-i határidőig hat jelölt teljesítette a jelöltállításhoz szükséges feltételeket: Arnaud Montebourg, Martine Aubry, Jean-Michel Baylet, Manuel Valls, François Hollande és Ségolène Royal. Dominique Strauss-Kahn ismert okokból még azelőtt kiesett a versenyből, hogy elindulhatott volna. Ez azonban jem jelenti azt, hogy nincs szerepe a folyamatban: vasárnap este például egy interjúban megerősítette, valóban megegyezett Martine Aubry-val abban, hogy csak egyikük indul a jelöltségért. A bizonyíték, hogy ez az elhíresült paktum létezett, akár tovább is gyengítheti Aubry-t, hiszen ez csökkenti a személyes elkötelezettségébe vetett hitet, ami az erősen perszonalizált francia rendszerben rendkívül fontos tényező (az ellenfelek ezt igyekeztek kihasználni, Royal hazugsággal vádolta Aubry-t, miközben Hollande köre azt az érvet erősíti, hogy Aubry csak jobb híján lett jelölt…).
5. A belső kampányra külön szabályokat állapítottak meg (pénzügyi szabályokat is), többek között egy etikai kódex és egy kvázi "választási hatóság" felállításával. A belső szabályrendszer deklarált célja, hogy a kampány ne mérgesedjen el annyira, hogy lehetetlen legyen később a megválasztott jelölt mögött az aktív felsorakozás. Ebből következően tilos a személyeskedés, a jelöltek pedig előre elfogadták, hogy a hivatalos végeredményt nem vitatják, sőt, később maguk is "beállnak" a megválasztott jelölt mögé.
6. A közvélemény-kutatások jelenlegi állása szerint François Hollande áll a legjobban – igaz, csak kis mintán mértek, és a résztvevők arányát vagy összetételét sem tudják a kutatók igazán becsülni, magyarul ezek a kutatások roppant megbízhatatlanok. A résztvevők köre determinálhatja az eredményeket is, azonban mindenről csak találgatni lehet, éppen ezért találgatnak is. Aubry főtitkárként például széles, élő hálózatra tehetett szert az elmúlt években, ami előnyére szolgálhat, ha a mobilizáció szűk körű. Kérdéses, hogy a volt főtitkár Hollande belső hálózatai mennyire maradtak meg? Az a Royal, aki párszáz szavazat híján nem lett főtitkár 2008-ban, képes lehet-e a párton belül váratlan mértékben mobilizálni, és képes lehet-e ismét párton kívüli szimpátiát építeni maga köré, mint 2007-ben (máshogy fogalmazva: okozhat-e meglepetést)? Ráadásul elképzelhető, hogy a "hasznos szavazat" elve alapján a francia választók ilyenkor már nem a szívükre, hanem az eszükre hallgatnak, és elsősorban azt tartják szem előtt, hogy ki az, aki 2012-ben megválasztható: ha valami, hát az efféle taktikai szavazás teljesen boríthat minden közvélemény-kutatást…
7. A múlt héten sor került az első vitára a jelöltek között, de a nagy izgalmak elmaradtak. Aubry azonban utalgatott arra Hollande-dal szemben, hogy az ő politikai és kormányzati tapasztalata több, jobb stb., mint ellenfeléé (Royal ugyancsak tétlenséggel támadta volt élettársát). Tény, Hollande képtelen volt a pártot rendbe tenni, és zsinórban két elnökválasztást és nemzetgyűlési választást veszített el 1997 és 2008 között a PS-szel. Nem azért fontos ez, mert annyira magasröptű az érv, hanem azért, mert Aubry ezzel valószínűleg előkészíti csupán a jövő heti kommunikációját: ha 25-én vasárnap a Szenátus balra fordul, vagy nagyon kicsivel marad jobboldali többségű, akkor az a szocialista jelölt-kiválasztásra drámai hatással lehet, hiszen ez igazolhatja Aubry kompetencia-érvelését.
8. A szocialista előválasztással kapcsolatban egészen biztos, hogy még semmi sem biztos.