Hosszú ideig François Fillon számított a jobboldal kedvenc jelöltjének a párizsi főpolgármesteri posztra. Most azonban, hogy Fillon nagy valószínűséggel az ellenzéki UMP főtitkára lesz, nyitottá vált a verseny. A szocialistákat pedig nem lesz könnyű legyőzni az egyébként inkább jobboldali fővárosban – igaz, a revansra készülő UMP minden bizonnyal számíthat a kormány “segítségére”.
Szimbolikus jelentőség
2014-ben számos úgymond időközi választásra kerül sor Franciaországban, ám a párizsi főpolgármesteri pozíció kiemelkedő zsákmánynak számít, ezért már most nagy figyelem övezi a versenyt. A párizsi főpolgármester ugyanis nemcsak karaktert építhet és vezetői gyakorlatot szerezhet, hanem önálló politikai erőtér is, ha úgy akarja: beszédes, hogy a tisztséget 1977 és 1995 között betöltő Jacques Chirac is innen dobbantott az Élysée-palota felé, és a jelenlegi főpolgármester neve is fel-felmerült a potenciális elnökjelöltek között.
2001 óta először áll a város élén szocialista polgármester, Bertrand Delanoë személyében, aki meglehetősen népszerű politikusnak számít, az IFOP intézetnél például a népszerűségi verseny élmezőnyében, a harmadik helyen áll 66 ponttal (szeptemberben még vezette a népszerűségi listát, de azóta trónfosztotta a kormány keményfiúja, Manuel Valls). A főpolgármester ugyanakkor már korábban bejelentette, hogy nem kíván újraindulni, így a verseny a baloldalon is nyitott.
Dati, Borloo és a többiek
A jobboldalon tehát azért borzasztóan fontos a párizsi főpolgármesteri poszt, mert ha sikerül megnyerni a választást, a győztes megkerülhetetlen lesz a jobboldalon, plusz egy esetleges győzelemnek szimbolikus jelentősége van – és ez az a választás, amelyre nem lehet legyinteni azzal, hogy “csak egy időközi”.
A jelöltségek sorjáznak, a 2013-ban várható előválasztáson elképzelhető, hogy nem egy-két jobboldali jelölt lesz csupán. Egészen valószínű, hogy próbálkozik majd Rachida Dati, aki hírhedten rosszul érzi magát az Európai Parlamentben, és a nemzetgyűlési választás előtt egyszer már összeakasztotta a bajuszt a saját pártjával – éppen egy párizsi választókerület miatt.
Közben több UMP-s polgármester és szenátor is jelezte, hogy érdeklődne a pozíció iránt, sőt, van, aki annak a Jean-Louis Borloo-nak a nevét dobta be, aki éppen most alapított saját középpártot az UMP ellenében (sőt, állítólag a potenciális jelöltek egy része is Borloo személyében gondolkozik!). Összességében tehát a jobboldali előválasztás nemcsak a jelölt kiválasztásáról szól majd, hanem a joboldalon belüli erőviszonyok felméréséről is, ami azt sugallja, hogy izgalmas hónapok előtt állunk.
Előválasztás a baloldalon is
A baloldalon egyelőre két jelölt neve ismert: Anne Hidalgo első polgármester-helyettesé, illetve Jean-Marie Le Guen képviselőé, egészségüggyel foglalkozó helyettesé. A hírek szerint mindketten hívei annak, hogy az elnökválasztás előttihez hasonló nyitott előválasztáson dőljön el, hogy ki lesz a szocialisták főpolgármester-jelöltje. A hivatalban lévő főpolgármester szintén elfogadja az előválasztások ötletét, ugyanakkor magától értetődően inkább első helyettesét látná szívesen utódjaként – ahogy állítólag a párizsi szocialisták jelentős része is.
 |
| Jelenleg ő a favorit (policycounsel.org) |
A szocialisták a felmérések szerint jelenleg jobban állnak a szavazói preferenciák terén. De hát a választásig még két év van – két év szocialista kormányzás, két év kampány és két előválasztás. Csak az a biztos, hogy Párizs mindenkinek fontos, és fél szeme annak is a városon van, akit közvetlenül nem érint a verseny.