Aki még nem tudta volna: a melegek házasságának franciaországi engedélyezése a következő katasztrofális következményekkel járhat: 1. megnyílik az út a poligámia és egyéb hasonló malacságok előtt, 2. meginognak a társadalmi alapok és létrejön a gyerekek közötti diszkrimináció, továbbá 3. meleggé lesz egész Franciaország, végső soron pedig tíz éven belül elpusztul a nemzet.
Igen, ezeket a beszélők tényleg komolyan gondolták. Igen, ilyen és ehhez hasonló érvek jellemzik – többek között – a házassági egyenlőségről szóló egyre keményebb franciaországi vitát. Az ellenzők egyre hangosabban hallatják a hangjukat, és természetesen nemcsak az egyházak (akik között a muzulmánok egyébként feltűnően hisztéria-mentesen és nagyon fontos, érdemi kérdéseket felvetve közelítették meg a kérdést): az UMP a majdani törvény visszavonását ígéri, a Nemzeti Front pedig népszavazást követel. Közben a kormányoldal sem teljesen egységes.
Valójában a szocialisták két tűz között állnak: a javaslat az ellenzőknek túl sok, a támogatóknak (köztük számos szocialista képviselőnek) viszont túl kevés, mivel a várakozásokkal ellentétben a mesterséges megtermékenyítéshez való hozzáférést nem nyitná meg a meleg, elsősorban leszbikus házaspárok előtt. Ebből következően már most látható, hogy a szocialista frakció felveti majd a mesterséges megtermékenyítés kérdését is a január 29-én kezdődő parlamenti csörtében.
Miközben a vita egyre erőteljesebb, Hollande elnököt keményen köti a sokszor elismételt választási ígéret és kicsit a társadalmi támogatás is: jelenleg a franciák 65%-a a házassági egyenlőség mellett van, sőt, 52% azzal is egyetért, hogy a meleg párok előtt nyíljon meg az örökbefogadás joga.
A komolytalan vagy éppen vicces érvek mellett azonban jónéhány komoly és tanulmányozandó probléma is felmerül a javaslattal kapcsolatban. A Le Figaro megszerzett egy kormányzati körökben keringő hatásvizsgálati dokumentumot, amely felhívja arra a figyelmet, hogy mennyire átfogó hatással bírhat ez a reform: elfogadása nyomán, azzal egy időben többek között szükségessé válhat a polgári törvénykönyv átalakítása, a családi állapotok és családi kapcsolatok átnevezése, diplomáciai bonyodalmakat okozhat, ha külföldi személy köt házasságot francia állampolgárságú személlyel, sőt, az ilyen házasságok befolyásolják majd az állampolgársági jogot is. Továbbá a jogkiterjesztés többletmunkával és -költséggel járhat az adminisztráció számára, ideértve azt is, hogy a házasságok számának a növekedésével párhuzamosan értelemszerűen nőhet majd a válások száma is. Ezen túlmenően a reform hatással lehet a nemzetközi örökbefogadási ügyekre, sőt az adójog területén is szükség lehet néhány kiigazításra.
Ezek az útközben felmerülő problémák-kérdések a szocialistákat is arra kényszerítik, hogy nagyon alaposan, a vártnál sokkal alaposabban gondolják végig a jogkiterjesztés következményeit. A javaslat parlamenti tárgyalását egyébként erre utalva halasztotta decemberől januárra a kormány, szándékai szerint “időt adva” a szakbizottságnak, hogy alaposan átrágja a kérdést – többek között minden csütörtökön élőben közvetített bizottsági meghallgatások rendezése által.
A kormány természetesen az alapos parlamenti munka tiszteletben tartásával érvelt, de nyilvánvalóan arról van szó, hogy el akarja kerülni azt a vádat, hogy gyorsan és komolyabb végiggondolás nélkül “nyomta végig” a törvényhozáson a javaslatot. Ez a vád ugyanis – társadalmi támogatás ide, társadalmi támogatás oda – komolyan megingathatná egy ilyen sokat vitatott és szenvedélyes vitákat generáló reform legitimitását.