3 ok, amiért Élisabeth Borne miniszterelnök maradhatott

Véget ért a hetek óta tartó kormányátalakítási derbi Párizsban. Végül az lett az érdekessége, hogy Emmanuel Macron köztársasági elnök mennyire nem akarta a dolgot túlkommunikálni: az Élysée néhány szerkesztőséget tájékoztatott a miniszterelnök maradásáról, aztán közleményben jelentették be a kormánynévsort.

Miért érdekes ez? Miért volt hangos ettől Párizs? Azért, mert általános esetben ez úgy szokott történni, hogy az Élysée főtitkára kiáll a peronra, és felolvassa a neveket – így adják meg a súlyát a dolognak. Most persze alkotmányjogilag nem kormányváltás történt. Az elnök nem engedte Borne miniszterelnöknek, hogy lemondjon, így nem is kellett újra kinevezni. Nyilván ez sem véletlen: a francia sajtó csámcsoghatott azon, hogy ezzel Borne nem erősödött (nincs megújítva a legitimitása), csak a helyén maradt.

Az a macroni döntés, hogy Borne a helyén maradt, látványosan nehéz szülés volt. Emmanuel Macron, ahogy ez korábban is előfordult már vele, halogatott (és nem úgy tűnt, hogy direkt húzná az időt, hogy azzal valamilyen politikai célt elérjen):

• Borne kormányfő újbóli kinevezésének egyik oka lehetett, hogy az elnök nem talált mást, hatékonyabbat, de “politikailag veszélyesebbet” választhatott volna. Itt arra kell gondolni, hogy bár Borne az elmúlt hónapokban jóval “politikusabbnak” bizonyult, mint azt sokan várták tőle, mégis alapvetően technokrata az imázsa. A politikai főnök így vitathatatlanul az elnök – a köztársasági elnökök pedig nem szeretik, ha a miniszterelnökeik, vagy akár minisztereik politikailag önjáróak (“Én döntök, ő végrehajt” – szól a témában a chirac-i klasszikus, melyet Nicolas Sarkozy egykori miniszternek címzett az erőviszonyokat tisztázandó).
• Viszont Borne a keretek között az elmúlt évben viszonylag hatékonynak bizonyult. Nem tudta ugyan megoldani a lehetetlen feladatot (nem tudott többséget szervezni a Nemzetgyűlésben), de tárgyalással, nyers erővel (49-3-mal), mikor mivel számos szöveget el tudott fogadtatni. Vagyis a Macron-tömb nem erősödött, de nem is gyengült, mivel a miniszterelnök az adott keretek között valamiféle működőképességet fel tudott mutatni.
• Mindeközben éppen a kisebbségi kormányzás adta keretek fontos érvet jelenthettek Macron számára, hogy most ne bolygassa a kormányfő személyét. Mivel az ősszel a bevándorlási törvény, illetve további törvények (pl. a költségvetés), kapcsán is felmerülhet a 49-3 és a bizalmi kérdés, Macron nem lehet benne biztos, hogy nem kell hamarosan mást kineveznie (akár egy előrehozott választás után). Minek elhasználni egy “betárazott” nevet, ha ősszel akár meg is bukhat?

Persze lehet, hogy a magyarázat a fentieknél egy fokkal egyszerűbb. Macron elnök akár egyszerűen okoskodhatott úgy is, hogy ha nincs új politikai üzenete, akkor ne legyen hozzá új embere sem. Márpedig új üzenete abszolút nem volt.

(Kiemelt kép forrása és a licenc: Európai Parlament – Wikimedia Commons)

Kommentek

Kommentek