Zizegéssel indul 2024 a francia politikában. Miután Macron hangsúlyosan megköszönte a kormány munkáját a szilveszteri beszédében, mindenki a kormányátalakítás lehetőségével foglalkozik. Új miniszterelnök jön? Új kormány? Ez lehet az év elejének a programja. De mi jön utána? Íme öt dolog, amit érdemes figyelni 2024-ben a francia politikában.
1. 2024-re áthúzódó migrációs vita
A migrációs törvény decemberi elfogadása nagyon megütötte a Macron-tömb egységét. Különösen a balszárny elégedetlen – úgy érzi, hogy az elfogadott javaslat nagyon jobboldali lett. Aurélien Rousseau egészségügyi miniszter le is mondott, többen (így az ős-macronista Clément Beaune) gondolkodtak rajta. Az érintettnek tartott politikusok december végére és január elejére már nagyon más nótát fújnak: maradni szeretnének a várhatóan átalakuló kormányban, természetesen.
A migrációs vita viszont még visszajön a napirendre. A balszárny megnyugtatása érdekében ugyanis Macron elnök kihirdetés előtt az Alkotmánytanácshoz küldte a javaslatot. Az elnök, a miniszterelnök is beszélt arról, hogy meggyőződésük szerint az elfogadott csomag egy része alkotmányellenes. Így amikor megjön az ítélet, arra számíthatunk, hogy “nem lesz meg minden eleme”. Emiatt lehetnek újabb viták arról (elsősorban a republikánusokkal és a Nemzeti Tömörüléssel), hogy szükség van-e további lépésekre. A jobboldal nyilván fog ilyeneket követelni.
Ráadásul megkerülhetetlen lesz az AME (az Aide médicale de l’État) átalakítása (vagy legalábbis az arról való beszélgetés). Az AME röviden az illegálisan az országban tartózkodók egészségügyi ellátását teszi lehetővé. Élisabeth Borne kormányfő a tárgyalások során ígéretet tett arra, hogy 2024-ben átalakítják. Ez a két tényező garantálja, hogy a migráció napirenden marad. Így a Macron-tömb belső erőviszonyait továbbra is érdemes lesz figyelni.
A migrációs törvénnyel kapcsolatos politikai vitákról itt beszéltem:
2. Európai parlamenti kampány
Valószínűleg az első féléves napirend (vagyis a kampányidőszak) kontrollja miatt volt annyira fontos Macronék számára a migrációs törvényt még 2023-ban lezárni. Mármint úgy, ahogy, mert a vita vissza fog jönni, már a kampány kontextusában.
A június 9-i választás szelleme már Emmanuel Macron említett szilveszteri beszédén is látszódott, érződött. Ebből a szempontból most már minden kampány, a mai Jacques Delors-megemlékezés is, ami ismét lehetőség az elnöknek egy európai üzenet felrajzolására.
Ez a fél éves kampány nem tét nélküli a Renaissance számára. Az elnöki párt ugyanis nem áll jól a mérésekben, 8-10 ponttal le van maradva a győzelemre magasan esélyes Nemzeti Tömörülés (RN) mögött. (2019-ben még fej fej mellett végeztek 23-22-re, kisebb, mint 1%-os különbséggel.) A mostani információk alapján azzal számolok, hogy a szétesett baloldali összefogás, a Nupes nem közösen indul el. Ha viszont ez valahogy mégis megtörténne, akkor a mérések átlaga szerint elvben az is lehetséges, hogy az elnök pártja harmadik helyre szorul.
3. A 2024-es nyári olimpiai játékok
A 2024. július 26-án kezdődő olimpia nemcsak sportesemény, hanem turisztikailag (gazdaságilag) és politikailag is fontos. Franciaország imázsa, vezetettsége megmérettetik. A legnagyobb kérdés a közlekedési terhelés szervezése és a közbiztonság dolga. Tavaly elég jól álltak a felkészüléssel a franciák, ezt itt foglaltam össze:
Azóta viszont mintha kitört volna az utolsó perces aggodalom. Anne Hidalgo párizsi főpolgármester például nyilvánosan mondott olyat, hogy “nem leszünk kész”, aztán persze jöttek a válaszok, hogy “kész leszünk”, meg megindult a hatásköri vita, hogy mi kinek a felelőssége. Azt nem tudom méltányosan megítélni, hogy mindezt mennyire kell alul- vagy túlértékelni, elvégre normális egy ekkora esemény előtt szervezőként aggódni. Anne Hidalgo számára politikailag legalább akkora a tét, mint a kormányzat vagy az Ile-de-France régió elnöke, Valérie Pécresse számára: 2026-ban önkormányzati választások lesznek, és nehéz elképzelni, hogy a főpolgármester eséllyel indulhat, ha az olimpia nem sikerül jól (Pécresse-nek később jön a regionális választás, de ettől még neki is fontos az olimpia).
Apropó: lehet, hogy változik a párizsi önkormányzati választási rendszer is. Macronék oldaláról hónapok óta hallani erre vonatkozó szándékot (az esetleges változtatás a főpolgármester közvetlen választását jelentené, ami a közhely szerint nem Hidalgo számára kedvező, a szocialista párt tisztes párizsi beágyazottsága miatt neki inkább a jelenleg is használt közgyűlési szavazás lenne az előnyös).
4. Mi lesz a 2024-es elnöki üzenet?
Decemberben azt üzente Macron, hogy az év elején randevút ad a nemzetnek. Azóta ezzel kapcsolatban is sok a találgatás: mi lehet majd az a politikai téma, aktus, amely esetleg “újraindíthatja” az elnök nehézkesen induló második ciklusát?
A leggyakrabban emlegetett elnöki téma a tekintély és az oktatás köré csoportosul (ez tűnt már tavaly is a fő központi válasznak a külvárosi lázadásra). Ezért beszélnek mostanság sokat arról, hogy Gabriel Attal oktatási miniszter is esélyes lehet a miniszterelnökségre – ellene szól viszont, hogy az oktatási miniszter elég jól áll az elnökjelöltségért folytatott Renaissance-háttércsatában is. Nem biztos, hogy az elnök ki akarja tenni a kirakatba az egyik utódjelöltjét, hogy az folyamatosan érzékeltesse, hogy Macron a múlt, 2027 a jövő (persze ha Macron esetleg el akarja politikailag használni Attalt, akkor lehet, mégis úgy dönt, hogy megéri ez a kockázat).
Végül, Európa egészen biztosan ott lesz Emmanuel Macron fő témái között, és nemcsak az európai parlamenti választás miatt. A második félév az uniós személyi osztozkodásokkal telik majd, ami lehetőség lesz a francia elnöknek, hogy a saját európai programját helyzetbe hozza. A belpolitikai idő úgy fogy, ahogy közeledik a 2027-es elnökválasztás, ezért várható, hogy Macron egyre inkább az európai-külpolitikai kérdésekben igyekszik erősíteni a hagyatékát.
És ha már itt tartunk…
5. Trump v. Biden
Az európai és a francia külpolitika mozgásterére nagy hatással lesz az amerikai elnökválasztási kampány, és különösen annak a kimenetele. Jelenleg úgy tűnik, hogy jön a Trump-Biden visszavágó, és ennek Trump némi előnnyel fut neki. De mi ennek az európai és francia jelentősége?
Az, hogy a NATO-val és az USA európai jelenlétével kapcsolatban szkeptikusabb Trump kicsit “termékenyebb talaj” lehet a Macron-féle európai szuverenitás koncepciónak, mint a Biden-féle politika. Utóbbi az európai atlantistáknak lehet kedvesebb. Az európaiaknak persze vannak vitáik Bidennel is, mivel Biden is szuverenistább politikát folytat, mint Obama. (Lásd az Inflation Reduction Act kapcsán a protekcionizmus kérdését, vagy éppen a Kínával kapcsolatos folytonosságot Trump és Biden között.) De Trump azért mégis más szinten protekcionista és szuverenista, mint Biden.
Már most sokat olvasni arról az európai sajtóban, hogy mi történne az európai mozgástérrel, védelmi képességekkel, a NATO-val stb. Trump újabb elnöksége esetén. (Ehhez érdekes adalék, hogy az amerikai Kongresszus nemrég fogadott el egy törvényt, amely megtiltja a mindenkori elnöknek, hogy kivonja az Egyesült Államokat a NATO-ból.) A fentiek miatt az is elképzelhető, hogy az európai és az amerikai kampányok alatt már Trump visszatérésének a lehetősége is ajtót nyithat a francia elnök számára, hogy az önálló Európáról szóló agendáját erőteljesebben napirendre vigye. Ha pedig így van, Macron jó eséllyel nem mulasztja majd el az alkalmat, hogy megtegye.
(Kiemelt kép forrása: Pixabay.com)
