Bóka János Fidesz-frakcióvezető a napokban a Partizánnak adott interjújában a rendeleti kormányzás évei kapcsán arra utalt, hogy ez egy alkotmányos kísérlet volt az ő értelmezése szerint, és utalt a francia példára mint mintára.
Itt a beszélgetés, a vége felé kerül ez szóba:
Nos, valóban, a francia alkotmány lehetővé teszi a rendeleti kormányzást, de azért joggyakorlatban a francia dolog eléggé eltér a magyartól.
Az 1958. évi alkotmány 38. cikke szabályozza a rendeleti kormányzást. Eszerint a kormány bármikor kérheti a parlamenttől a felhatalmazást a programja végrehajtása érdekében, és az Államtanács véleményezése nyomán a kormányülésen elfogadhat rendeleteket. Hatályba lépnek, ugyanakkor a felhatalmazásban megjelölt határidőig elő kell terjeszteni a megerősítésüket szolgáló törvényjavaslatot, és azt a parlamentnek el is kell fogadnia.
A francia alkotmány a rendeleti kormányzás részleteiben nem igazít el bennünket, de a Guy Carcassonne-féle alkotmánymagyarázat 16. kiadása (253-260. pontok) igen. Világossá teszi, hogy a joggyakorlatban és az Alkotmánytanács ítélkezési gyakorlatában a felhatalmazásnak konkrétumhoz kell kötődnie. A kormánynak pontosan jelölnie kell, hogy mire kéri a felhatalmazást és milyen céllal, sőt egy ideje hatásvizsgálatot is csatolnia kell. A felhatalmazás ráadásul nem érintheti a sarkalatos, valamint a finanszírozási-költségvetési törvényeket.
Ezzel szemben a magyar Alaptörvény, és különösen a veszélyhelyzeti szabályozás (51. cikk) ennél jóval tágabb kereteket ad. Egyrészt a kormány hirdeti ki a veszélyhelyzetet határozott időtartamra, 30 napra, másrészt nem előzetesen kell felhatalmazást kérnie a konkrét feladat elvégzésére, az Országgyűlés az utólagos ellenőrzésre hagyatkozhat (illetve meghosszabbíthatja a veszélyhelyzetet kétharmaddal).
A két esetben közös, hogy a megalkotott rendeleteket utólag meg kell erősíteni, ha azokat hatályban akarják tartani.
És még egy dolog közös a kúlónbségeken túl: a rendeleti kormányzás felgyorsítja és sok szempontból egyszerűbbé teszi a jogalkotási folyamatot. Politikatudományi közhely, hogy a technikai és szakmai tudás a minisztériumi apparátusokban jóval nagyobb arányban van jelen, mint a parlamenti padsorokban.
Persze, a másik oldalról viszont ez a döntési mód teljesen kikapcsolja a kormány-ellenzék relációban zajló nyilvános politikai parlamenti vitákat, és kitolja különösen a kormányoldali képviselőket az egyes szabályok részleteinek megalkotásából.
(Kiemelt képkivágás forrása: Youtube, Partizán)
