Laurent Berger, a legnagyobb reformista francia szakszervezeti szövetség (CFDT) volt vezetője a francia nyugdíjreform után írta ezt könyvet.
Bár a könyv apropóját a nyugdíjreform adta, az érvelésnek ez csak kisebb részét teszi ki. A nagy része a munka emberi – nem anyagi – megbecsültségéről szól, arról, hogy hogyan válhat a munka a munkavállaló számára emberileg kielégítő, értéket teremtő és elismertséget közvetítő dologgá. A szakszervezeti vezető azt sugallja, a titok kulcsa a menedzseri képességekben is rejlik. Röviden: jobban érzi magát az a munkavállaló, akit bevonnak és tisztelettel kezelnek (és, teszem hozzá, valószínűleg a munkához is lelkesebben áll hozzá).
Látva a francia szociális viták mélységét és azt, hogy ezek a 2027-es szavazólapon is egészen biztos, hogy ott lesznek, ez az érvelés kifejezetten érdekes, pont azért, mert a tisztelet nem feltétlenül kerül pénzbe, amiből ugye mindig hiány van.
A politikai térben ritkán jelenik meg ilyen részmegoldási javaslat – mert persze ez csak részmegoldás – nagy társadalmi kihívásokra. Ugyanakkor itt ez a helyzet, és itt tényleg van közös metszet a munkadó és a munkavállalói érdekek között, amelyek alapból mindig és természetszerűleg széttartanak.
Tanulság nincs, csak nyugtázom az érvelést. Már csak azért sincs, mert egyébként a reformista baloldal a mai Franciaországban igen rossz állapotban van, nemcsak a támogatottsága, hanem a széttagoltsága okán is.
A szöveg természetes, a kép részben mesterséges intelligencia terméke
(Kiemelt kép: részben AI)
