Ladj Ly: Nyomorultak (moziajánló)

A karantén alatt sem kell mozi nélkül maradnunk. A magyar művészmozik távmozi-szolgáltatása jóvoltából is remek filmeket nézhetünk-láthatunk, és szerencsére franciákat is. Közéjük tartozik Ladj Ly Nyomorultak című elgondolkodtató filmje, mely Cannes-ból elhozta a zsűri díját, és a nemzetközi játékfilm kategóriában Oscar-ra is jelölték.

Kezdjük a címmel: a Nyomorultak egyértelmű utalás Victor Hugo regényére, és a helyszín (egy külváros, Montfermeil, Seine-Saint-Denis) maga is kötődik a romantikus szerző könyvéhez. A párhuzam vállalt, a film egy Hugo-idézettel zárul.

De nem azzal kezdődik: a sztori a 2018-as francia foci VB-győzelemtől, a foci euforikus közösségi élményétől ível egy sötét lépcsőházig – a nagy örömből gyorsan eljutunk a feszültségig, majd az erőszak spiráljáig.

Az első nagyjátékfilmjével az Oscar kapujáig jutó rendező – akinek egy évtizeddel ezelőtt magának is meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással egy emberrablási-családi ügy miatt – azt mondta az amerikai mozigála előtt, hogy minden jelenet valamilyen személyes tapasztalatára épül, elvégre ő maga is bevándorlógyerekként nőtt fel a környéken.

A sztori úgy indul, hogy egy vidéki fehér rendőr (Ruiz) átkerül a külvárosi bűnüldözők közé, s azonnal látja, hogy kollégái (különösen a közvetlenek, az erőszakos, fehér Chris, és beosztottja, a fekete, talán kicsit kevésbé brutális Gwada) nem a formális törvényesség és az állampolgárok tisztelete talaján állnak. Sőt, van, hogy kifejezetten törvénytelenül járnak el, megrongálják a polgárok vagyontárgyait, törvénytelenül akarnak házkutatást tartani, az emberi életet az önérdek mögé helyezik stb. Mintha “így működnének a dolgok”: az örsöt vezető nő például, miközben elmondja az újonnan érkezett kollégának, hogy nem tűri a nem megfelelő viselkedést, maga is úgy taperolja a vigyorgó Gwada lábát, hogy azt professzionálisnak nevezni nagyon nem lehet).

A film során számos rendőri erőszakos esettel találkozunk, így elképzelhető, hogy a mozi azt a politikai narratívát erősítheti, hogy a külvárosokban alapvetően a rendőrökkel van a gond.

A konkrét erőszak kirobbanásában lényegi  a szerepe annak, hogy Chris meg akar szerezni egy felvételt, amely a belső ellenőrzés előtt igencsak kellemetlen perceket szerezhetne a csapatának, de egyben a környék békéjét is teljesen feldúlhatná (Gawda gumilövedékkel arcba lő egy srácot, aki ellopta a cirkusz kisoroszlánját, ez a lövés kerül videóra). Az eset azonban még a videófelvétel megszerzése után, amellett is feldúlja a békét: aktivizálódik a környék minden problémás eleme, megindul az erőszak spirálja a rendőrök és a külvárosi fiatalok között, így érünk a csúcsponthoz, mely a sötét lépcsőházban játszódik.

A történetben egyébként szépen sorban felvonultatva látjuk a környék piti bűnözőit, közösségszervezőit és bandavezéreit (az egyik egyenesen polgármesternek nevezi magát), s megjelennek a muszlim térítők, a cigány-vándorcirkusz, a kissrácok bandái, néha egymással is harcolva.

Senki nem angyal ebben a történetben, s azzal szembesülünk, hogy a környéken sajátos, sokszor eseti, tárgyalásos szabályok uralkodnak, nem pedig a Journal Officiel betűje. Nem véletlen, hogy egy pillanatban vita is zajlik a Ruiz és Gawda között arról, hogy tisztelik-e a rendőröket a környék lakói, vagy félnek tőlük; s végig ott a nyitott dilemma azzal kapcsolatban, hogy miért ennyire rossz a viszony a helyiek és a rendőrök között. Ki kezdte? Ki folytatta? Ki mit lát igazolhatónak a viselkedésében és miért? Lehet-e máshogy?

Hogy mi lesz a vége a sztorinak, azt Ladj Ly nyitva hagyja, de ettől lesz érdekes a film: komoly kérdéseket vet fel, ha nem is az egész francia társadalommal kapcsolatban, de a külvárosok helyzetével, a rendőrök és a bevándorlók, illetve leszármazottaik viszonyával kapcsolatban mindenképpen.

Ha valamit mondhatunk, akkor az az, hogy a Nyomorultak egy mélyen zavaró, felkavaró film, amely a külvárosok feszültségeiről mesél. A rendező érzelmileg nyilván a szegénynegyed lakosaihoz áll közelebb, mint a rendőrökhöz, ezt sugallja a záró idézet is:  “Jegyezzék meg maguknak, barátaim, nincsenek sem rossz növények, sem rossz emberek. Csak rossz gazdák vannak“.

De azért az értő és a francia politikát követő néző pontosan érez egy másik, legalább ilyen súlyos szempontot is a Nyomorultak történetében: ilyen egy olyan terület, ahol a Köztársaság törvényei nem érvényesülnek, akkor sem, ha a Köztársaság képviselői, nevezetesen rendőrei be is lépnek oda.

További filmajánlókat itt, könyvajánlókat pedig itt találsz.

Comments

comments