Rasszista és erőszakos-e a francia rendőrség? (2. rész)

Cikksorozatunk előző részéből kiderült, hogy a rendőrséggel való elégedetlenség politikai ügy, amely pártpolitikai-ideológiai megoszlás szerint jelenik meg. A radikális baloldal, a baloldal és a radikális jobboldal szavazói nagyobb valószínűséggel elégedetlenek a rendőrséggel, mint a kormánypárt szavazói, illetve a konzervatív jobboldaliak. Ennek ellenére a Macron-adminisztráció nem tud „tisztán”, csak a sajátjainak kommunikálni. Az állam tekintélye mellett a társadalmi békére is vigyáznia kell, miközben az elnök a hírek – vagy a szivárogtatások – szerint rendkívüli módon aggódik az ifjúság helyzete és hangulata miatt.

Jól látszik a kormányzati egyensúlyozási szándék: egyszerre üzenni azoknak, akik a rasszizmus és a diszkrimináció felszámolását kívánják, és azoknak, akik az állam tekintélye, a jog uralma miatt aggódnak. Utóbbiaknak néha egyébként éppen maga a kormányzat ad meglehetősen ütős érveket. Christophe Castaner belügyminiszter például nem tűnik mindig a rend és fegyelem bajnokának, jobb esetben pedig igen ügyetlen nyilatkozó. Az antirasszista tüntetésekre reagálva Christophe Castaner belügyminiszter ugyanis arról beszélt egy interjúban, hogy az érzelmek felülírták a jogi szabályozást (a tüntetések tiltását), így hiába történik törvénysértés, nem lesznek bírságolások. A nyilatkozat kiverte a biztosítékot a jogállam hívószavával jelentkező politikai ellenfeleknél, akik amiatt értetlenkedhettek, hogy mennyire helyes, ha „Franciaország első számú zsaruja” nyilvánosan arról beszél, hogy tolerálni fogják a törvénysértést.

A cikk folytatását a TEV oldalán olvashatjátok.

Comments

comments