behódolás vagy iszlamofóbia?

Behódolás vagy iszlamofóbia? (Franciaország és az iszlám, 1. rész)

Mióta Emmanuel Macron az iszlamista szeparatizmus elleni jelszóval lép fel (s amióta ismét low cost merényletek érték az országot), fellángoltak a viták arról, hogy hogy is áll Franciaország az iszlám dolgával. Iszlamofób, rasszista és elnyomó lenne a muszlimokkal szemben? Esetleg egyszerű önfeladás, behódolás zajlik, s semmi nem áll ellent “az iszlám hódításnak”? Mi történik valójában? Cikksorozat a francia állam és az iszlám viszonyáról, legalább tíz részben (lehet, hogy tizenkettő is lesz, ahogy az anyagmennyiséget nézem 🙂 ). Az első rész a két legismertebb Franciaország vs. iszlám-értelmezést mutatja be, s azt, hogy logikailag miért zárják ki egymást.

 

Két fő narratíva, történet áll szemben egymással az iszlám franciaországi helyzetével kapcsolatban.

Az egyik szerint Franciaország egy iszlamofób, iszlámellenes ország, ahol a muszlimokat a laicitás jelszavával elnyomják (például a török Erdogan elnök, vagy egy pakisztáni miniszter egyenesen a muszlimok náci jellegű, harmincas évekre hajazó elnyomásáról beszélt). A nemzetközi baloldal egy része is hasonlókat mond a választóknak: Franciaország egy iszlamofób, gyarmati attitűdű, rasszista ország, amely a kiszolgáltatott muszlimokat froclizza (ebben az értelmezési keretben a szeparatizmus elleni törvénycsomag például egy elnyomó, iszlámellenes törvénycsomag, mely nem az iszlamizmus ellen lép el, hanem a muszlimokat bélyegzi meg).

Franciaországban ezzel kapcsolatban éppen zajlik egy erősen átpolitizált vita arról, hogy létezik-e iszlám-balosság (islamo-gauchisme), vagyis olyan baloldaliság, amely akarva-akaratlanul, mintegy hasznos hülyeként az iszlamisták szekerét tolja. A vitába az éppen e sorok véglegesítésekor aktivizálódó felsőoktatási miniszter mellett szegről-végről még Emmanuel Macron köztársasági elnök is beszállt, amikor úgy ítélte meg, hogy a politikáját esetenként iszlamofóbnak nevező nemzetközi, angolszász sajtó nem érti a francia laikus modellt. (Annyit máris tegyünk hozzá, hogy az állam és az egyház szétválasztása több módon lehetséges, és a francia modell jellegzetesen radikális, no meg speciális: így nem elég állam és egyház szétválasztásáról beszélni, a teljes megértéshez ki kell fejteni annak a gyakorlati modelljét is. Maga a szétválasztás nem mond semmit a konkrét részletekről. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország vagy Franciaország nagyon különböző módokon valósítja meg ugyanazt a célt.)

A másik fő narratíva szerint Franciaország behódol az iszlámnak, alig tesz valamit a “hódítás” ellen, lankadatlanul engedi párhuzamos társadalmak kialakulását, a nem keresztény gyökerű népesség beáramlását, ami szükségképpen vezet majd a francia lakosság lecserélődéséhez, végül pedig egy iszlám rezsim kialakulásához (lásd a Renaud Camus-féle népességcsere-elméletet, a grand remplacement tézisét). Ezt a narratívát természetesen inkább jobboldali megszólalók használják, s minél jobboldalibb egy megszólaló, annál nagyobb eséllyel mondja ezt a választóknak. Nagy hatással volt a narratíva népszerűségére és elterjedésére Michel Houllebecq Behódolás című regénye is, amely éppen a megfelelő pillanatban (2015 januárjában, a Charlie Hebdo-merényletek pillanatában) mesteri időzítéssel kapta el a közhangulatot, s nemzetközi szinten is tematizálta a felvetést.

Teljesen egyértelmű, hogy a két narratíva egyszerre nem lehet igaz, hiszen a behódolás és a muszlimok elnyomása logikailag kizárják egymást. Ha valaki behódol és átadja magát a hódítónak, nem nyomhatja el egyszerre azokat, akiknek behódol. Franciaország és az iszlám viszonya ezen – elsősorban politikai – narratívák alapján tehát igazán mélyen nem érthető meg. Ha tényleges megértésre törekszünk, nem támaszkodhatunk e narratívákra, alaposabban kell vizsgálnunk a dolgokat (ez persze nem zárja ki, hogy egyes személyekre, nyilatkozókra, szereplőkre ez vagy az az attitűd teljesen, totálisan igaz legyen, de most “az egység”, azaz az ország attitűdjét próbáljuk majd megérteni).

De akkor mi az igazság? Hogy áll Franciaország az iszlámhoz? Pontosan erről szólnak a következő részek, melyek 3-5 naponta érkeznek majd. A kezdeti részek igyekeznek majd megmagyarázni, hogy hogy jutottunk el idáig (a történelmi szempont, s az 1905-ös keret áttekintésével), majd igyekszik bemutatni az iszlám franciaországi megjelenésével kapcsolatos mai társadalmi vitákat és attitűdöket.

Ha nem akarsz lemaradni a további részekről, ne felejts el feliratkozni a Franciapolitika hírlevelére!

 

* indicates required



Mi érdekel? Milyen posztokról értesítsünk?

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)

Comments

comments

03 comments on “Behódolás vagy iszlamofóbia? (Franciaország és az iszlám, 1. rész)

Comments are closed.