Hatalmas tömegtüntetésre került sor tegnap Párizsban: a felvonulók a házassági egyenlőség ellen tiltakoztak. A szokásos szervezői és rendőrségi becslési verseny szerint a tüntetők száma 350 000 és 1 millió közé taksálható, s ha az igazság félúton van, akkor is alsó hangon félmillió (= rettentően sok) ember vonult vasárnap utcára. Ennek ellenére nem valószínű, hogy a kormány meghátrál a lényeget illetően, már csak azért sem, mert a közvéleménykutatások szerint a jogegyenlőség hívei többségben vannak az ellenzőkkel szemben.
Házasság valószínűleg lesz…
Egy igen friss közvélemény-kutatás szerint ugyanis a franciák 52%-ban támogatják a melegek házasságát, és “csupán” a megkérdezettek 43%-a ellenzi azt. Ami a kormányoldal várható “kitartása” szempontjából fontos, az az, hogy míg a magukat jobboldalinak valló szavazók ugyanolyan arányban utasítják el a házassági egyenlőséget, mint 2004-ben, a magukat baloldalinak vallók között jelentősen, 12%-kal nőtt a támogatók aránya, és jelenleg 75%-on áll. Ez azt jelenti, hogy az ellenoldal szavazóit nem sikerült a témában meggyőzni, ám a kormányoldal híveinek jelentős, háromnegyedes többsége, a saját bázis, ott áll a reform mögött. Ez a reform politikai kockázatait jelentős mértékben csökkenti (mellesleg a házassági egyenlőség az elmúlt évtizedben stabilan része volt a szocialisták programjának, tehát az ügyből való esetleges kifarolás kockázatai sem éppen kicsik).
… a kérdés csak az, hogy milyen
Éppen fordított az örökbefogadás és a mesterséges megtermékenyítés elérhetővé tételének a társadalmi támogatása. Az örökbefogadás kérdését olyan arányban utasítják el a franciák, mint amilyen arányban támogatják magát a házasságot (52%-44%). Mégsem ez, hanem várhatóan a leszbikus házaspárok mesterséges megtermékenyítéshez való hozzáférése lesz majd a napokban kezdődő parlamenti viták középpontjában (utóbbit egyébként 50%-45% arányban utasítják el a megkérdezettek). A mesterséges megtermékenyítés kérdését ugyanis maga a kormányzat is másik törvényben szabályozná, míg egyes szocialista képviselők inkább ragaszkodnak ahhoz, hogy a jogegyenlőség egy menetben jöjjön létre, és e célból módosító indítvány benyújtását tervezik.
Muszáj lesz a politikailag rizikósabb kérdéseket is megoldani
A társadalmi valóság azonban mintha már réges-régen két lépéssel e vita előtt járna. Közismert, hogy leszbikus nők tömegei járnak át Belgiumba mesterséges megtermékenyítés igénybe vétele céljából, az ily módon született gyermekeknek már saját becenevük van: ők a Thalys-babák, a Brüsszelbe tartó vonat után. Amikor e gyermekek szülei összeházasodnak, automatikusan fel fognak merülni olyan kérdések, mint a szülői felelősségi jog, a házastárs vér szerinti gyermekének az örökbefogadási lehetősége, a tartási kötelezettség, az apasági vélelem stb. dolga. Ezeket a problémákat jogértelmezési munkával megoldhatják a bíróságok (és végső soron az Alkotmánytanács), de jóval tisztább helyzetet teremtene, ha a törvényhozó megelőzné az évekig, évtizedekig húzódó és költséges bírósági rendrakást. És akkor még nem szóltunk azokról az “apró-cseprő” kapcsolódó kérdésekről, amelyeknek a jelentőségével pontosan tisztában van a kormányzat, és amelyeknek a csomagszerű megvitatásától egyelőre fényévekre vagyunk (lásd különösen például az olyan “egyszerű” problémákat, mint a többnemzetiségű párokat érintő állampolgársági jog).